Mint egy szonett lágy ölelkező ríme
combjaid íve ahogy magadra fonsz,
édes bilincsben létezek, halkan szólsz:
ölelj, légy szeretve, legyek szeretve!
Sok napot lapozott a fukar idő,
míg fátyolod újra a földre dobod,
most mosolyodon könnyed folyik, látod,
már újra benned lüktet az őserő.
Gyorsul a ritmus, változó rímképlet,
szemedben tűz ég, jó benned elégni
mert enyém vagy és én tiéd, szeretlek.
Ölelj most, miénk a perc, jó szeretni,
a holnap újra elrabol, más szeret,
mert joga van hozzád – el fogsz küldeni.
7 hozzászólás
Ismerős érzések, kitűnően megfogalmazva. Tetszett!
Üdv,
Janó
Ki ismeri a szerelmet, az el tud merülni egy szép szonettben.
köszönöm, hogy olvastál
imre
Remek vers Imre! Tényleg szonett lenne? Lehet. Minden lehet, aminek akarod, ha így tudsz írni róla! Üdv: én
"Vén, mint az országút, de ma is él, sőt virul. ' a líratörténet (egyik) nagy túlélője: idestova nyolcszáz esztendeje, hogy a palermói udvar költői kitalálták, éppen hét évszázada született Petrarca, aki híressé tette – s lám, a posztmodern irodalom szerepjátékokat és iróniát kedvelő, utalásokra éberen figyelő szalonjában nincs korszerűbb és elegánsabb, mint egy finoman megmunkált, fanyar szonett, s benne néhány gondosan elhelyezett, vájt füleknek szánt allúzió*. Végy két négysoros strófát, illessz hozzá két háromsorost, és persze rímeljen a szerkezet – így hangzik a formai váz receptje a szakácskönyvek stílusában.
Elképesztő, hogy ebből a látszólag egyszerű sémából milyen hallatlanul sokféle változat alakult ki, a rímképletek variációs készletén túl a belső tagolódás jóvoltából is.
…A szonett alighanem kezdettől a kihívás, az erőpróba műfaja volt. Költő lehet a sarki fűszeres is – de verset írni, azt nem mindenki tud! Márpedig aki tud, az rátarti arra, hogy bármikor készen álljon rögtönözni egy csinos szonettet – csupán ujjgyakorlat gyanánt. Erről szól Várady Szabolcs verses intelme (Szerkesztői üzenet), mely záró soraiban hideg zuhannyal józanítja ki a magabízó virtuózt."
Bízom benne, hogy szonettet írtam, ölelkező rímes Petrarcai szonettet.
Szeretem ezt a versformát.
üdv
imre
Várady Szabolcs – Szerkesztői üzenet
Mihelyt kapásból meg tudsz írni egy
szonettet, mondjuk ilyesféleképpen,
ujjaidat csak futtatva a gépen,
s úgy érzed, hogy magától (szinte) megy,
véreddé vált, akár az egyszeregy,
ha álmodból fölkeltenek: "No kérem,
lássunk egy jó szonettet, írja szépen",
csak könnyű séta s nem megmászni hegy,
ha, mondom, eddig eljutsz végre egyszer,
tudván, hogy írta ezt Petrarca, Sidney,
s mily rímképlettel Shakespeare (s pláne Spenser!),
akkor elég, ha annyit mondasz: "Így ni!"
és dobhatod is az egészet el.
De addig, barátom, gürcölni kell!
Kedves Imre!
Csodaszép versben bemutattad nekünk, milyen gyönyörű szonettben szeretni.
Nem könnyű megtanulni, de ha már ott vagyunk, nem tudunk tőle eltávolodni.
Szép szonettedet szeretettel olvastam: Gratulálok!
Finta Kata