Szörnyű volna

V… szűköletben élő istenség
Láncra vert elméd a nap felé
Beképzelt korcs tettek a lelkekért
Hol hagytad emberi mivoltod kérdem én
Senki nem tehet róla, hogy hol él
Csak Egy valamiért felel, hogy hogy élt.
Írányított falka vagy
egy ragadozó nálad többet ér
A legszörnyűbb pusztulás is csak
Egy angyal ha veled szembe néz
A megtestesült gonosz vagy fertőzö betegség.
Vesszen a világ és pusztuljon az élet
Ha te azt állítod ez neked a remény
Ember? Ember! Gondolkodj már adj esélyt
Ne vegyél el életet egy életért!
Hova jutott a lélek a szép a boldogság és a remény?
Mikor a bakancslistátok nem más mint a kegyetlenség.
Romlott ételt, savanyú ízt, vértől bűzlő parfümöt érzek
Amit áraszt rohadó, döglött húsotok, hogy lehet hogy ti éltek?
Kétlem hogy van bennetek bármi ami jó
Vagy építő a jővőre nézve
Ki kellene titeket gyomlálni, írtani végleg
Hogy száradjatok ki szenvedjetek ahogy ti másokkal tettétek
Mert nálatok a gaz és a halál is illatosabb virág tele mézzel
Az élet nekünk ajándék lehetőség hogy tehessünk szépet
És akkor lennénk boldogok ha visszaadhatnánk nektek mindent
De mi nem vagyunk gyilkosok meg őrült teremtmenyek
Mi fájdalmat majd jósággal adunk nektek ha ott állunk egymással szemben a küzdőtéren
És remélem győzni fogunk végleg ti pedig majd elszámoltok Jobb lesz ha féltek
Mondjátok majd akkor hogy
… felszabadít minket vegleg
Magának bármit megengedő teremtmény
Kegyetlen rohadt senki egy szörnyűség
Azt hiszed majd a tetted felszabadít?
Brutális cselekedeted meg majd istenít?
Hát szörnyű lenne ha ez lenne az emberiség!