Mikor elkezdek valamit azt veszem észre
Hogy mindig – de mindig – magamhoz térve
Nem találok semmit.
Pont. Keresni, kutatni, inni, enni,
Nagyokat nevetni. Ezekről már írtam
És arról is, hogy sokat sírtam
Egy lány után. Aki azóta már utál.
Vagy… biztos, hogy csak róla írtam?
Várjunk csak… Emma, Hanna, Kinga, Lilla…
És talán többen is voltak, mint a holtak.
Holtak. Holt? Halott. Folt. Foltak, falott
Fal ott. Faló. Azám! A faló.
Szóval azt kezdtem el, hogy valamit elkezdek.
Például amikor elkezdek egy…
Az asztalon itt egy könyv. Valami Dezsőtől…
Az van ráírva, hogy Nero. De jó!
Miről szólhat?
Szóval…
Koncentrálj! Nem lesz belőled így semmi
Ha csak bámulsz és a jövőt nem tudod megszeretni.
Magamat se tudom megszeretni…
Pedig nem vagyok rossz. Ugye?
Ha nem vagyok rossz akkor jó vagyok?
Melyik a jobb: az élő vagy a halott?
Na tessék… elkezdek valamit és már meg is halok.
Fáj a fejem is. Zavarok?
Elkezdek valamit és úgy hagyom.
Szóval…
Szóval
By bandrás
4 hozzászólás
Jó kis elmélkedés… bár én a formájával kezdenék valamit, meg egy kicsit megnyirbálnám, a közepe egész jól sikerült, szóval… az alap nem rossz:)
de tudom, hogy elkezdted, oszt úgy hagyod (pedig nem kéne:))
Üdv:
Évi
Köszönöm szépen. (:
Igen, tényleg nem a legtökéletesebb, sőt, de igazából csak úgy elmerengtem ezen és azért írtam le, nem törekedtem a tökéletességre és nem is lett az. 😀
üdv.: bandrás
Nem Bandrás, tökéletesek sosem leszünk, sem mi, sem az írásaink:) de nem is kell, viszont egy külső szem megláthat valamit, amit a belső nem…
pl. azt, hogy ezzel érdemes lenne foglalkoznod…mert ebből az önostorozásból kisülhet valami nagyon jó is:)
tanács, ha akarod megfogadod, ha akarod nem… írd meg ezt szabadon, ahogy jön, ne erőlködj a rímekkel, és ez a forma is, nem is értem, hogy miért kell. írd normálisan, a sor elején kezdve (nem ettől lesz vers a vers, hogy formailag olyan, mintha:(.
ez egy tök jó szabadvers is lehetne, ha nem hagyod úgy…
szóval?:)
Köszönöm szépen tanácsodat Kevi!
üdv.: bandrás