Bár tudnám, hogy az arcom melyik minta,
még hány csomó, és hány tarka szál fon át.
Egyszerű ez, mint a vászon: egy sima,
egy fordított – mi szín itt, ím ott fonák.
Minden hitem csupán egy szőnyegnyi ma –
nekem jaj nincs tovább. Túl a rojtokon
e pár végnek semmivé kell válnia,
mert én a bársonyt is ronggyá álmodom.
Innen már látni a messzi fátylakat,
s hogy melyik kéz ölt meg – ott a foltokon.
Ha kiold a cérnazár és tűlakat,
a végtelent átfogom egy szál magam.
13 hozzászólás
Itt is gratula!
aLéb
itt is köszönöm:)
sn
nem rossz e mű bár ha nem lennék másnapos meg tudnám mondani a kis szemszúró szarkalábak miértjét
Pál!
Hajrá!
"mi szín itt, ím ott fonák"
de találd meg a jó oldalát
Különben mint mondád
a "bársonyt is ronggyá" álmodád…
Pali! a miértjét én tudnám megmondani… te csak a vélt szarkalábakat észrevételezheted.
Kedves Dóra!
köszönöm jótanácsodat… igyekszem megfogadni.
sn
Mintha rejlene benne egy kis álmodozás-vágyakozás is 🙂 a fonalaktól mentes örökkévalóság iránt, – de az már nem az anyagi világ 🙂
Határozottan tetszik!
barackvirág
köszönöm kedves barackvirág.
sn
Kedves Sajnosnem!
Én tanultam az iskolában, hogy mi a szövet, most leírom: "a szövet két egymásra merőleges fonalrendszer kereszteződése által létre jött lapszerű test".
Ám ezentúl ez a vers lesz számomra a szövet definiciója! Nagyon tetszett!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
igazán örülök, hogy tetszett – bár a szövet meghatározásának ez a vers kicsit hosszú és pontatlan lenne:)
köszönöm ittjártad, megtisztelő véleményedet.
sn
Asszem szereztél egy új rajongót :)… igen igen, nagyon tetszik a vélt szakalábakkal együtt. 🙂 Grat!
köszönöm