a vágy folyton az ember
időtlen szövete elkísér
szemben egymással tenger
színezett mintán a révedés
131
törvényt hoztam neked a földre
ne változtass nincs guvadás
az előzőket követően
vérzik az éj a szunnyadás
132
a leülepedett szenvedély
tövisek jártányi csücske
a múltból ha fázom visszanéz
visszanéz mert nem lesz már holnap
a tegnapra így emlékezem
ki volt bennem a legszentebb
oldat
és miért gyilkoltam oly hevesen
133
az élet gyűrött lapját
átadva a bóbita szélnek
vigye tovább a világ porondján
ott legyen minden dőlt reményben
134
gondolat a rojt dolgokon
mindegy hogy hol
nem szól az ok
játszhat körötte bármi váz
a jelen ívén átlépni már
az érző lét lényegén él
mint az emlék villanfényén
mely mindig csak ideig tart
most e korlát el nem takar
hanem mutatja az érkezésem
Kegyelméből a szívéhez
135
ott leszünk majd szent alakban
elporladt vándorok lábnyomán
velem vagytok minden tudatban
érted izzik várva vár
ne taszíts magadtól glóriát
4 hozzászólás
Tetszenek ezek a szövevények. különösen a 133
Központozás nélkül olvasni, hangsúllyal kell nekem, hogy jobban elmélyüljek benne.
Szeretettel.
oroszlán
kocccMisim )
Szövevényes mint az élet maga, remekül komponált érzésvilág!
szeretettel-panka
Kedveseim, köszönöm figyelmeteket!