Szüleim, ketten, végül, tökéletes párt alkottak.
Én mint gyermek, harmadikként,
nem tudtam kapcsolódni.
Évek alatt összecsiszolódtak,
s kapcsolatuk testén,
mint egy irritáció,
voltam csak jelen.
Súrlódásaik okozta sebeiken varként,
Újra és újra lehorzsolódtam.
14 hozzászólás
Kedves Ildikó
Érezni a versben a vágyakozást, a szeretetre. Remélem volt valaki, nagymama, vagy nagypapa aki ezt megpróbálta ellensúlyozni. Akkoriban, még szorosabb kapcsolat volt az unokák, és nagyszülők között.
"Újra és újra lehorzsolódtam."
Azt szokták mondani, hogy ami nem öl meg az megerősít.
Üdv: FJ.
Kedves János!
Örülök, hogy itt jártál!
Sajnos a nagyszüleimre, azon kívül, hogy nagyapám a ravatalon fekszik, miután kéz a kézben sétáltunk a járdán,(de közben eltelt néhány év),nem emlékszem.
Talán még arra igen, hogy apai nagyanyám, áll a konyhában, a sparhelt előtt, félhomályban.
Anyukám szülei, jóval a születésem előtt meghaltak. Anyukám, félárva volt. Minden a tudatalattimban tárolódott. Onnan hat rám.
Én önvédelemből,(páncéllal) szerelkeztem fel. Szerencsére, mert magam, legbelül,"képlékeny" maradtam. Kiderült, mikor a páncélt ledobtam!
Szeretettel, Ildikó
Kedves Ildikó! Nem lehetett könnyű, és kellemes így létezni! Kicsit szomorkás gyermekkorra utal ez a vers. Remélem az idő begyógyította végül a sebeket! Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Bödön!
Igen, nem volt könnyű!
Egy ideje, folyamatosan gyógyítom magam, írással!
Köszönöm hogy itt jártál!
Szeretettel: Ildikó
Kedves Ildikó!
Ez egy nagyon szomorú, keserű írás. Ha ennyi idő után is ilyen fájdalmasan tudsz írni róla, akkor ezek nagyon mély sebek. És igazad van, az öngyógyítás a legjobb módszer begyógyítani őket.
Szeretettel
Zoli
Igen, kedves Zoli!
Semmi nem segített eddig, csak az írás!
Szeretettel: Ildikó
Nagyon szomorú, hogy így kellett felnőni… Kitartásodnak meglesz a jutalma. Az íráson kívül van még valami ami (nem pótolja), de enyhíti a fájdalmat. A szentírásban van egy ilyen gondolat : az igaz emberek személyében „anyákat, apákat, fívéreket, nővéreket „ kaphatunk, és az eljövendő világrendszerben pedig örök életet.
Ezt kívánom neked is.
Szeretettel:Rita
Köszönöm kedves Rita, biztató szavaidat.
Szeretette,l Ildikó
Kedves Ildiko!
Elméljedésed fájóan cseng!
A legjobbakat!
Szeretettel szép estét:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm hogy itt jártál, olvastál, és írtál nekem.
A jókívánságot szintúgy!
Szeretettel
Ildikó
Drága Ildikó!
Megdöbbentő fájdalom, csupa "seb, var" minden sorod.
Ha kitudod írni, márpedig kitudod, nem is akárhogyan…megmarad örökre, de a fájdalom enyhül.
Szeretettel ölellek: Ica
Köszönöm kedves, biztató, elismerő szavaidat, Drága Icám!
Nagyon sok szeretettel: Ildikó
Kedves Ildikó!
Ez valóban szomorú. Egy soha be nem gyógyuló sebről írsz itt igen szemléletesen, ami nagyon jól megvilágítja a szüleiddel való kapcsolatodat. Ezt a sebet egyedül Isten szeretete tudja begyógyítani.
Szeretettel: Klári
Köszönöm kedves Klára, a megértést és a vigasztalást!
Szeretettel: Ildikó