Egy íven suhanunk a születés
és halál végtelen misztériuma
között szelíden, álmok honában,
várva, egyre várva az ébredést.
Szép álmaim voltak, Ti voltatok.
Dalaim és nevetésem, az élet,
messze ívelő vágyak, remények,
s mert minden csak látszat, én nem voltam ott.
De néha kiszakad belőlem mégis,
álmok, árnyak, vágyak, sziréndalok,
talán én tévedtem, jövök várjatok!
Messze repülten is látom szárnyatok,
egy álomban talán otthon vagyok,
s megtalálom lelkedben magam én is.
8 hozzászólás
Szia!
Születés után,halál előtt, a köztes idő egy utazás. A nagy utazás. Vagy még sem?
Szeretettel:Selanne
köszönöm, hogy elolvastad, kedves Selanne
Szia András! 🙂
Élvezem a szonetteket, próbálok tanulgatni. Ránézésre petrarca-i lenne, de a szótagszámok alapján Shakespeare győzedelmeskedik, mert a 10-11 váltakozása. Rímek tekintetében a quartináknál inkább Petrarca, a tercináknál egyedinek tűnő, mert egyik sablonra sem illik. A mélysége nagyon is megvan, merülhető, a zárásban ott a konklúzió. Valamiért úgy gondolom, hogy a szonettekbe nem illik a felkiáltójel. Nekem az harsogó, elveszi a gondolatok bársonyosságát. Szerintem nem biztos, hogy normális vagyok, de azért gondold át, amiket írok, hátha mégis. 🙂
A tartalom magával sodor, kellőképpen húz, bizserget, mélyre visz.
Versként gyönyörű, ezért adok ötöst, szonettként még nem elég, főleg tőled nem. Bocsi! 🙂
Sok szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Jé tényleg "senior" lettél!!! Nahát ezt hogy csináltad????
Ráadásul pár hónap alatt, amikor másoknak évek alatt sem megy!
Nagy csókod lehet odafent::))))) és persze rendkívül tehetséges vagy
Ami pedig a verset illeti, nos én nem írok szonettet, mint már írtam vala,
de megtetszett ez a 4,4 3,3 soros versszak-együttállás és ezért gyakran ilyen formába írom
a verseimet. Elnézést kérek mindenkitől, akik szonettet várnak de nem azt kapnak!
Persze, hogy nem hasonlít egyikféle szonetthez sem igazán, hisz nem szonett!
Nem is akart az lenni. De azt hiszem leszokom erről a verselésről inkább írok másfélét
mert nem magyarázhatom el mindenkinek ugyanezt.
köszönöm, hogy megtisztelő szenior-figyelmed rám a gyarlóra pazaroltad
Áve
Szia András!
Nem sértésnek szántam, amit a versedhez írtam, csak a teljesen szubjektív véleményem került oda. Kiemeltem gondolataid szépségét, a mélységet, amit bennük találhattam. Az előtte lévő rész inkább lelkes „írásbeli gondolkodás” volt, vagy beszélgetés.
A „szeniorságot” nem kértem, magam is meglepődtem, hogy így alakult. Jól sejted, valóban van nagy csókom Odafent, de az nem más, mint H.T., a néhai férjem.
Nem volt szándékomban leszoktatni téged a verselésről, hiszen szívesen olvasom az írásaid, sokat tanulok tőled, ezeket ki is fejeztem különböző hozzászólásokban.
Tulajdonképpen én is sértődhetnék, de nem teszem, elkönyvelem fatális félreértésnek a válaszod.
További szép verseket kívánok neked!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nem is vettem sértésnek, mindössze leírtam ami hirtelen eszembe jutott:))
Bár a szonettekért nem rajongok, ez mégis magával ragadott.
Essel
örülök, hogy így van, kedves Essel
köszönöm
üdv: András