Jaj, drágám egy év megint eltelt,
S én hiába kerestem lent és fent az égi jelt
Új hajszálak mentek át őszbe,
De nem hagyom az aggkort,
Hogy hálóját körém szője.
Eltelt egy újabb semmirekellő,
Nem ragadt magával sem tündér, sem sellő.
Nem kellett vétkeznem, nem kellett vétkeznem.
Új kihívás érkezett sorba
Mégsem lettem táncoló Zorba,
Pedig szerettem, pedig szerettem
Sodort a szél, hol jobbra, hol meg balra,
Mégsem én voltam ki felfirkált a falra,
És dühében tüntetett, dühében tüntetett.
Lányom ,felnőtt már, Ó a mai lányok,
S lassan a fiúk is, Ó a mai srácok!
Hangjukat hallatják, vissza-visszavágnak.
Harsonákat várok, nagy nap ez a mai,
Öreg, vén bolond, ne légy ilyen naív,
Isten odafent, s szívemben idebent.
Ne légy olyan kifent,
Mutassad meg magad ,szabadon lélegezz,
Ha ugy tetszik mosolyogj, ha úgy tetszik vétkezz!
Mert nincsen olyan bűn, mit fel nem oldhatna,
A lélek a világban, az örök hatalma.