Jó nekem, mert kicsi vagyok,
mindenhova beférek:
kulcslyukon is bemászhatok,
ha vacsorát remélek.
Ablakrésen settenkedek,
ki-be járok egész nap,
csak a morgó házigazda
meg ne lásson,
mert dühében
napilappal a kezében
azon nyomban fejbecsap!
És én, tulok,
elpusztulok
hírek között
kilapulok,
mint megannyi jó rokon
végzem majd a címlapon…
No de majd én ügyelek
minden zajra fülelek –
Dühös gazda, hiába!
Előbb leszel a vacsorám,
gyomortöltő vér-itókám,
mint én nálad lapos hír!
S mikor éjjel vakarózol
kínok közt a pamlagon,
rémálmodban
– majd meglátod –
szúnyoggá válsz,
úgy bizony!
S te leszel a címlapon!
9 hozzászólás
Így lehet a szúnyogot megszerettetni:)
tulok – elpusztulok rímpár erõsen frédibénis (romhányis)… anélkül is teljes-értékû a vers – sõt!
persze szerintem.
sn
Játékos, könnyed, kellemes vers.
Nagyon jó az ötlet, és remek a megvalósítás!Tetszett!!!!
Szeretem ezt a versedet, többször is visszajöttem már újraolvasni, és minden egyes alkalommal jókedvű lettem tőle:)
köszönöm, kedves Kalina, ez a versem lényege, hogy jókedvre derítse az olvasókat életkortól függetlenül!
…..:):)jó ritmusosan lehet elmondani!!!,amit a gyerekek nagyon szeretnek:)(meg én is:)..aranyos lett:)…szia:)
köszönöm, kedves doratea, remélem sok gyerkőc kántálja majd!:)
Kedves Ormi!
Nem tudom, miért csak most találtam rá erre a remekműre. Gratulálok!
Vipera
köszönöm!