2024. december 22., vasárnap
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    szonett

    Szürke

    Horák Andrea KankalinBy 43 hozzászólás1986 megtekintés

    Hiányzol. Itt az ősz, a színek érnek,
    ám a gong morajlik, él a szürkeség;
    dal dereng amint eloldaná, ha még
    a játszi képzeletre járhat ének.

    Árnyas álmaink ma adnak, és kivárt
    varázs ül édesen fölénk, a tegnap
    úgy zokog, hogy mosolyba sír a holnap,
    ölembe égve ring a "hol vagy, mi bánt".

    Így vagyok veled. Könnyem éjbe oltom,
    ám a kézfejemre írja csöndesen,
    hogy cseppre csordult enyhe cseppje ólom;

    lágyan átölellek és tovább lesem,
    ha pillanat-szabad szavad: hiányzom…
    és te megtalálsz az őszben, kedvesem.

    Share.

    43 hozzászólás

    2. Valerie on

      Szia Kankalin! 🙂

      Mi ez, ha nem a szürke szín "öltöztetése". Minden, amit annak fest néha az élet, kell, hogy átszínezzük végtelen akarással, hiába húzza kezünket valami láthatatlan akadály.
      Magam sem tudom, ezerszer is bizakodó a versed, cseppet sem szomorú, szürke egyszín, inkább szárnyal, millió kérdéssel teli, ha ebből csak párat villantasz fel, akkor is.
      Olyan kíváncsi alkotás ez. Azt hiszem, olyanféle, amire feltétlen választ vársz, mi nem engedi meg a késlekedést.

      Szeretettel, elsőgondolatosan: Val' 🙂

    5. Finta Kata on

      Kedves Kankalin!
      Nem is tudom, többször is elolvastam. Elállt a lélegzetem, amikor olvastam: "a tegnap
      úgy zokog, hogy mosolyba sír a holnap, ölembe égve ring a "hol vagy", "mi árt". Ebben a mondaban annyi, de nnyi minden benne van. – De az egész – és az utolsó szakasz!
      Egyre inkább átérzem, mit tudsz Te kihozni egy szonettből… s ezért én is egyre jobban (nem szoktam ezt a kifejezést használni, de ez illik ide:) de imádom!
      S olvasás közben könnybelábadt a szemem… mert tudom, mit éreztél, amikor írtad!
      Nagy, nagy szeretetem Neked: Kata

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Kata! 🙂
        Örülök, hogy imádod a szonetteket, magam is így vagyok ezzel. Tulajdonképpen rájöttem, hogy azért is szeretem őket, mert 14 sorban úgy lehet leírni érzéseket, hogy mindenki a sajátjaként éli meg. Ezt jól kitalálták a Nagyok. Engem mindenesetre magukkal rántanak, ösztönösen is próbálom követni a szabályokat, rengeteg örömöt ad.
        Köszönöm, hogy belemélyedtél, hogy gondolatokat ébresztett benned, meg a nagy-nagy szeretetet is. 🙂
        Én is szeretettel: Kankalin

    7. Vesztergom Andrea (Rea) on

      Hát ez…
      Tulajdonképpen ismételhetném önmagam, sokadszor.
      Inkább megpróbálom azt, hogy mégse tegyem.
      Amikor az ember olyan verset olvas, amelynek az íróját akkor is felismerné, ha nem állna ott az elején, számomra külön boldogság, külön élmény.
      Egy darabig úgy éreztem a verseid olvasása során, hogy ez annyira jó, mint Shakespeare, tisztán látszik, hogy azon is "nevelkedett" SzonettLady vagy.
      Aztán most már nem.
      Kiforrott, egyedi, egyéni stílusod van.
      Követőid is lesznek, meglásd, akik majd Kankalin költészetén "nevelkednek".
      Az első szakaszt kábé tízszer elolvastam. Az egyik legszebb magyar alkotás az őszről.
      Szerintem.

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Szkít! 🙂
        Zavarba hozol…
        Ösztönösen vonz a szonettek világa, valóban sok időt töltöttem Shakespeare, Petrarca és még sok kiváló költő társaságában. Rengeteget tanultam tőlük, de ez az úgynevezett "egyéni stílus" sosem jött volna létre, ha nem találkozom itt a mai szonettekkel, s nem kaptam volna útmutatást a mélységét tekintve. Ezáltal olyan megvilágításba került minden, ami azt eredményezi, hogy bátran belehelyezem az egész lelkem, és nem baj, ha lehúz. Bátorságot kaptam a merüléshez, búvárfelszerelést is, ez nagyon jó. 🙂
        Örülök a véleményednek, meg annak is, hogy itt látlak. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    8. Névtelen on

      Kedves Kankalin!

      Gyönyörű érzések, gyönyörű sorokba foglalva! Igazi remekmű az őszről! Tudom, hogy nagyon elfoglalt vagy, de próbálj többet írni! Gondolom velem együtt sokan örülnének neki, nagyon szép amit teszel a tolladal, honnan szólal sok kedves dal!

      Sok szépet Neked! Üdv: GaZoFi

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Zoli! 🙂
        Érdekes, hogy többen is az évszakot látják a versben, pedig azt csak keretnek szántam. Nem baj, örülök annak, ha az olvasók a saját gondolataikra formálják. 🙂
        Valóban, mostanában kevesebb az időm, összeszaladtak a dolgaim. Ennek ellenére próbálok írogatni, de nem mindig vannak megfelelő körülmények.
        Köszönöm kedves hozzászólásod, szépeket kívánok nektek. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    10. mesako on

      Kedves Kankalin!

      A "Szürke" szín alkotásra generálja, ösztönzi az embert. Mivel a fehér és a fekete közötti átmenetet képviseli, az ígéret színe. S lám Te újabb ígéretes, szép szonettel ajándékoztad meg olvasóidat.

      Szeretettel
      Emese

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia harcsa! 🙂
        Köszönöm észrevételed, tényleg nem szürke-szürkének szántam, már ami a szó szoros értelmében ez a szín. Tulajdonképpen nálam középen helyezkedik el, a fekete és a fehér között, középen.
        Örülök, hogy szépnek és ragyogónak találtad, ezért újabb köszönet neked. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    22. Rumcájsz on

      (Ez már a harmadik hozzászólásom a versedhez, de már kétszer ledobott a rendszer!!!)

      Szóval…
      Szia Kankalin!

      Holnap egy kávé? Átugorjam délután?

      Tetszik a versed! Kongratuléjsön!
      "cseppre csordult enyhe cseppje ólom"
      "pillanat-szabad szavad: hiányzom…"
      Hajrá, csak így tovább! Remekmű!
      Üdvözlettel:

      Rumcájsz

    Leave A Reply