Szürkébbek lesznek a hajnalok
Rövidülnek a dolgos nappalok
Ezüstös fény ragyog az avaron
Ökörnyál feszül a bokrokon.
Lehullanak színes levelek
Csupasz fák közt hideg szél tekereg
Egyszercsak mindennek vége szakad
A Nap majd ólomlábon halad.
Gyöngyharmatot sír az őszi szél
Aranyló nyárról suttogva mesél
Símogatja arcomat hajamat
Álomba ringatom magamat.
Álmomban én is szellő vagyok
Kezemben nádihegedűt tartok
Kísérem a madarakat délre
Talán a szél is elűl végre.
24 hozzászólás
Kedves Hova!
Kellemes verseidet igazán jó olvasni! Ez is nagyon szép lett!
Szeretettel: barackvirág
A versed második fele kicsit már "ólomlábú", hogy téged idézzelek, mintha nem akartad volna, hogy túl rövid legyen. Egyébként meg még nyár van, hova sietsz az őszbe 🙂 ?
Hanga
Kedves Barackvirág!Én is így gondolom,ez a vers nem több annál mint kellemes.
Köszönöm,h olvastad.
Szeretettel üdv:hova
Kedves Hanga!
Nagyon jól működik a látnoki képességed. Valóban be akartam fejezni a harmadik versszakkal de aztán még azt a négy sort hozzá álmodtam.Valóban nyár van,nálunk is meg talán a szívemben is, de ha a képzelet engem elragad! -No ez is én vagyok.Köszönöm,h nálam időztél.
Szeretettel üdv:hova
Kedves Hova! Még nyár van , bár lassan közelítünk az ősz felé.Amolyan lágyan átívelő őszbehajló
kecsességet érzek a versedben.Szép!Bizony!
Szeretettel:Marietta
Szia!
Igazi őszi hangulatot idéző vers. Remélem, még várat egy kicsit magára.
Szeretettel: Rozália
Kedves Marietta és Rozália!
Köszönöm,h nálam jártatok.
Szeretettel üdv:Vali
kedves Hova!
Nem akarok udvariatlan lenni, de az utolsó napok egy kicsit kiráncigáltak a zoknibol, minden értelemben, nekem tetszik a versed, igy ahogy van. Én már többször irtam, én a lelki szemeimmel olvasok,és még csak véletlenül sem fogok soha egy szót sem kimondani egy vers tehnikai irására. Én csak annyit tudok, hogy mind a mi korunkban annyira tisztelt művészek, ameddig éltek egy földönfútó, az akkori társadalom kitaszitott társa volt. Miért?
Mert nem úszott az árral. Én csak annyit tudok,én nem hírnevet akarok, hanem csak azt, hogy azok akik az én verseimet olvassák tudják, azok at ÉN gondolataim, nem az amit a modern társadalom, ma hallani akar. Akinek tetszik olvassa, akinem nem, nincs rá kényszeritve.A hittéritöröl csak annyit: Egy amarikai indián mondta: Mikor a fehér ember megjelen nállunk, az ő kezében volt a Biblia miénnkben a Föd. Most a mi kezünkben van a Biblia, éa az ő kezükben a Fold.
üdv Toni
Szia Valéria!
Nekem különösen a harmadik versszak tetszett! Gratulálok!
Barátsággal panka!
Az elmúlás szele csapta meg nyarunkat versedben. Szeretem a természeti verseket, ez is igazán szép, szomorú, de a végén van némi biztatás.
Örüljünk hogy még itt a nyár és használjuk ki minden percét! 🙂
Gratulálok versedhez!
Alberth
szép természeti képeid nekem is nagyon tetszenek
gratulálok
Szép őszi tájat festettél szavakkal, drága Valika!…
Remek ez az új fotód! Gratulálok!
Puszi: Csilla
Kedves Toni!
Azt hiszem tudom mire célzol a hozzászólásodban.Tudod egyetértek veled.Úgy gondolom én ha akarnék se tudnék más lenni.Ha lírai,szomorkás,egyszerű,talán együgyű néha a vers mit felteszek de,hát ez vagyok én.Bizony szeretném ha egyszer könyv formában láthatnám a verseimet.Talán ha Isten is úgy akarja megérem.No nem a nagyközönség számára gondolom kiadni.Ahoz az én írásaim túl egyszerűek.A családomnak,barátaimnak viszont szeretném ezt a "szeletet" örökül hagyni magamból.
Köszönöm az őszinteségedet és a szeretetet amit nekem és mindenkinek adsz magadból
Szeretettel üdv:hova
Kedves Panka!
Boldoggá tesz ,ha látom hozzászólásodat .Általában rövidke de a kedvességed ami abból átjön az óriási.
Szeretettel üdv:Valéria
Kedves Alberth!
Sokszor történik velem ilyen,hogy előre hozom az eljövendőt de az is,hogy a múltba megyek vissza.A jelen az én verseimben csak pillanatokra jelenik meg.A szél símogat,így jelen időben, de a pillanatból ha tetszik ha nem múlt lesz.No nem filozofálgatok,az nem az én dolgom.Helyette hajlok arra a felhívásodra,hogy használjuk ki a nyár minden percét.Így teszek.
Köszönöm ,hogy nálam időztél.
Szeretettel üdv:hova
András!
Köszönöm,hogy olvasod verseimet,és ha tetszik annak meg külön örülök
Szeretettel üdv:hova
Csillám!
Sajnos a fotóm újból a régi.Hiába szerettem volna megmutatni egy másik arcomat,nem sikerült.Ez is csak egy pillanat volt?Ez az én formám.Maradok a régi.Köszönöm a kedves szavaidat.
Szeretettel ölellek:Vali
Kedves Hova!
Versedben nagyon szép képeket festettél. Annyira látom magam előtt! Feleségem (barackvirág) ajánlotta, hogy feltétlenül olvassam el, mert nagyon szép alkotás, és valóban így van! A lezárása különösen tetszett, az, hogy a természeti kép nem ért véget, hanem egy más dimenzióban folytatódik tovább.
Szeretettel: NoDeNem De Baar
Kedves Z.Z.
Valahogy megéreztem az összetartozásotokat.Az adatlapokat csak ritkán nézegetem,de most megnéztem.Örülök ,hogy vagytok egymásnak és most már mindketten nekem is.Boldog vagyok,hogy végre valaki felfedezi írásomban azt a másik dimenziót, ahova mindíg szívesen átjárok.Sok versemben utalok erre de rajtad kívűl még senki soha nem tett említést se róla.Másként értelmezték.Nem baj, akkor Ők nem jöttek velem.Néha sajnálhatják.Köszönöm,hogy nálam időztél.
Szeretettel üdv:hova
lassan lépdel még a nyár,
az ősz fák odvában vár
égszürkét szél bontja
vágy fényét nap ontja…
Hová sietsz még az őszbe? Álmosdj szép virágos rétet:)))
Szeretettel: Éva
Kicsit szomorú, mégis megnyugtató vers. Szépen rátaláltál a természet apró pontjaira, amit csodásan megfestettél. A végén tökéletesen vontad be magad a természetbe! Nagyon tetszik!
Szeretettel: Nairi
Kedves Éva!
Csak most látom,h nálam jártál, legalább meg szoktam köszönni,de most pótolom.Köszönöm, meg a szép sorokat is ,ötöst adnék rá.
Szeretettel üdv:hova
Kedves L.Nairi!
Köszönöm értékelő soraidat,no meg az öt csillagot is,ha nem csak szeretetből tetted akkor főleg.,de miért ne lennél mpártatlan.Nem igaz?Úgy,h köszike-Valika
Kedves hova!
Tényleg 5 csillagot érdemel! 🙂 (Az íróklub kiköti!)
További ilyen szép verseket kérek! Persze vidám hangvételben! 🙂
Szeretettel: Nairi