Egy éve váratlanul beállított a boldogság.
Rabom lettél, megkötözött foglyom voltál.
Viszonzásként adtam magamból tegnapot.
Holnaputánból jó papot.
Istenem voltál, s én jó szolgád.
Váratlanul érkezett, váratlanul odébb állt.
Nem panaszkodom.
Nincs elvárásom.
Élelem után sem kutakodom.
Beszürkültem.
Szürkeségem sekélyes.
Keresd a színeket, kóstolj új ízeket!
Menj, ha menned kell, menj Kedvesem!
ha félelmet kelt ragaszkodásom,
szavam sem simogat,
testem nem enyhíti étvágyad,
szeretetem mélybe húz,
csak fuss, menekülj,
hagyj egyedül!
Vedd fel hétmérföldes csizmád,
vagy ülj a varázsszőnyegedre!
Szárnyalj szabadon!
„Szabadság szerelem e kettő kell” neked.
S ha utadon meglátsz egy kandúrt,
küldd el a templomba, hadd kapjon be,
ne éhezzek tovább!
4 hozzászólás
Kedves Nagy Naomi!
A cím nagyon jó!
Illikahhoz a gondolatmenethez,amit írtál!
Idézlek:
"Menj, ha menned kell, menj Kedvesem!
ha félelmet kelt ragaszkodásom,
szavam sem simogat,
testem nem enyhíti étvágyad,
szeretetem mélybe húz,
csak fuss, menekülj,
hagyj egyedül!"
A legjobbakat!
Gratulálok:sailor
Köszönöm sailor, jól vagyok.
Kedves Noémi!
Amikor az ember már így el tudja engedni a másikat, akkor azt már megette a fene. Nem szomorúság, inkább fásultság, önkéntes lemondás cseng ki a sorok közül.
Lendületes versedhez gratulálok.
Szeretettel
Zoli
Köszönöm kedves soraidat, Zoli.
Szeretettel: Noémi