Szeme átkulcsolja hátam,
pillája verdes körülöttem,
tüskék böködnek és ágak,
felnyalábolja egy erő csöndem.
Viszi magával, ordítva fortyog,
talán gyűlöl és haragszik,
nélkülem mégsem boldog,
iriszén a fény néha aranylik.
Szeme átkulcsolja hátam,
pillája verdes körülöttem,
tüskék böködnek és ágak,
felnyalábolja egy erő csöndem.
Viszi magával, ordítva fortyog,
talán gyűlöl és haragszik,
nélkülem mégsem boldog,
iriszén a fény néha aranylik.
2 hozzászólás
Kedves Edit!
Kedves hangulatú és szavakkal megírt a versed, de kár, hogy csak ilyen röviden írod le a gondolataidat. Ilyen rövid írást talán nem is lehet versnek becézni, csupán egy szép gondolatnak. Ezért ajánlom: próbálj mindig egy-egy kicsit hosszabb verseket is írni. Meglásd, menni fogl
Szeretettel: Kata
Köszönöm, Kata, hog megálltal gondolatomnál.
Tudod, valaki az mondta, hogy minél tömörebben írom le a gondolataimat, annál jobb lesz.
Van hosszabb versem is azért .
Szeretettel: Edit