Nyárfák közé surran a szél,
a tópartig meg sem áll.
Ezüstbe vont minden levél,
zsoldpénzét gyűjti a nyár.
A tó mellett állt egy csapszék,
betyárokat bujtatott.
Elfogták a kocsmárosnét,
rögvest felakasztatott.
Bádog-idol, Jézus-kereszt
horpadozik a hanton,
“bálványozzák” a verebek,
megtisztelik vastagon.
Estelen, ha feljön a hold,
a tó fölött meg-megáll.
Fényt csorgat a mély sötétre,
s önarcképét lesi már.
6 hozzászólás
A bádogkereszt méltatlan Krisztus értünk hozott haláláét, de tény, hogy sok helye látható, talán jobb, mint a semmi.
Itt is szeretettel követlek és olvaslak.
Rita 🙂
Kedves Rita, köszönöm szépen az érdeklődésed. ??
Szia Szil!
Szeretem a különleges írásokat!
szeretettel: túlparti
Szia túlparti!
Köszönöm, hogy elolvastad.
Üdv: Kati
Kedves Katalin!
Versednek sajátos varázsához gratulálok.
Barátsággal, Imre
Kedves Imre!
Örülök, hogy tetszett a vers.
Üdvözlettel: Kati