Magasban csapongó,
kis tarka pillangó,
felszáll az egekre,
fényt hozna a földre.
Szép szárnyát kibontva,
végsőkig kitartva,
repdesve sokáig,
száll, csak száll órákig.
Feljut a mennyekig,
égboltnak aljáig,
ahol a fény lakik,
felhők közt megbújik.
Ellop egy keveset,
keresni kedvemet,
ráhinti lelkekre,
szomorú szívekre.
Pillangó
By Judit
4 hozzászólás
Hát, ilyen pillangóról még nem hallottam, de Te megírtad, és most elhiszem. 🙂 Úgy csaponganak soraid játszi könnyedséggel, ahog a pillangód repdes.
Nagyon szép, simogató sorokba szőtted.
Örülök, hogy olvashattam.
pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Tudod, ez csak egy kis lélekpillangó… 🙂
Köszönöm, Judit
A különleges pillangód talán az emberi lelkekben lakik. Helyrajzi szempontból legalábbis így tudom elképzelni, de végül is mindegy, hiszen az a lényeg, hogy gyönyörű.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali, köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel, Judit