Találkozunk

Mennyi naplemente hozott
komor, s csillagtalan éjjeleket,
álmatlanul forgolódó
magányra riadó ébredéseket,
halkan sötétségbe suttogott,
elvesztett reményeket.

Mennyi napfelkelte hozott
esőcseppben kongó ürességet,
aszfalton tompán koppanó
lélekvesztett lépteket,
ajtók mögött némán tomboló
elnyomott félelmeket.

Testem talán tényleg ott volt,
megszámlálhatatlan hajnal, s éjjel
nem tudtam, megtört mosolyból
születhet-e még pipacsszínű rét,
s megállíthatatlan könnyfolyamból
harangvirág-kék színű hegyi ér.

Mennyi rejtély, titkos álom
bújhat meg egyetlen szívben,
s törhet ketté egy dobbanástól
mentes utolsó lélegzetvételben,
de már hiszem, hiába fedi fátyol
az álmosan ébredő végtelent,
mélyen aranyszirmos virágok
kelnek örömteli életre, s
levendula illatú folyók
suhannak át hegyeken, hol
Veled találkozom, istenem.