Életünknek fagyos útján
Úgy átfáztam,reszketek.
Engedj szived tűzhelyére,
Mert lassan jéggé dermedek.
Csiholj tűzet bús szivembe,
Lehelj belé új életet.
Hisz alig akar izzani benne
Egy kis parázsnyi szeretet.
Talán igy még lángra lobban,
S tart még bennem meleget
Mielőtt az élet hideg,
Jégcsap keze eltemet.
7 hozzászólás
Kedve, dallamos, szerelmes vers!
"izzni" ilyen szó nincs, csak( izzani,)
vagy tegyél egy aposztrófot az "a" betű helyére…
Ha szeretnéd javítani…
Üdv: fátyolfelhő
Szép verset írtál. Számold át a szótagszámokat.
Üdv: István.
Köszönöm hozzám intézett szavaidat.
Kedves székelyke!
Nagyon szép, dallamos verset írtál, mint mindig!
Gratulálok szeretettel: Lyza
Szia Szekelyke!
Ismét valami szépet olvashattam tőled. Szerintem nincs olyan ember, aki ne melegítene át ezek után! A szeretet nagyon fontos, s te is hozzájárultál ahhoz, hogy jómagam is még komolyabban vegyem.
Szeretettel üdvözöllek, kívánok az új évre nagyon sok szeretetet neked!
Kankalin
Köszönöm,kedves Kankalin,örvendek,hogy tetszettek soraim,hisz ez a lényeg benne,hogy megüssenek,megsimogassanakés megegyszer boldog új évet.
Szia szekelyke!
Ma ritmusos, dallamos versekre vágytam, mint majdnem mindig. Reméltem, hogy találok még nálad ilyeneket! Így is lett.
Tetszik nagyon, bár a 2. vsz. végén nekem kissé megtörik a lüktetése.
Amúgy gratulálok! Örülök, hogy itt jártam!
Üdv: Kankalin