Angyalokkal én nem kacérkodom,
kényes, kongó nyűg nekem minek?
Hulló csillag ugye nem veszed zokon,
de porcelán tested még izzón is rideg.
Rivaldában fürdő ágyatlan ágyasok,
Porschen könyökölő lelketlen bájak;
nincs kulcsotok hozzám. Zavaros vágyatok
hamis lihegéstek már veszettül fájnak.
Állam-emlőn hízott milliós csemeték,
más itt a vágy, más az én álmom.
Odavetett konc, párt-atyus fedezék
mit érhet nyálas dogmaágyon?
Celebek, veletek dugig az élet,
lufi-létetek csak hab, mi elenyész.
Árnyék létet még szükségből se kérek,
a semmi a semmibe úgyis belevész.
Talán ahonnan dallamot leng a szél…
Nagyária, vagy munkadal csupán?
Kínzó szomjam víg esőt ott remél
a kéjsóvár árnyak blöffjei után.
1 hozzászólás
Szia májusfa! 🙂
Örülök, hogy hosszú hallgatás után visszatértél ide. Hiányoztál a palettáról. 🙂
Olyan verset hoztál most, amiben mélységek, vérkomoly gondolatok, indulatok rejtőznek.
Nagyszerűnek tartom a mondanivalót. Technikailag még időznöd kellene a sorok fölött, hogy a szótagszámok tekintetében is kerek egész lehessen alkotásod.
Pontosan értem azt, amit megfogalmaztál itt, kellett is ez!
Mondandóddal maradéktalanul osztozom, de a megvalósítással még nem. 🙂
Átírhatnám, de nem fogom, mert pontosan érted, hogy a te feladatod rendet tenni számolás tekintetében.
Szerintem a gondolatok nagyszerűek, örülök, hogy engem is gondolkodtattál velük.
Szeretettel: Kankalin