Talán eljön majd

Hogy mit is érzek? Még én magam sem tudom,
Úgy érzem zavart most, minden egyes gondolatom.
Azt kéred tőlem, hogy feledjek el megint mindent,
Kezdjük tiszta lappal újra, úgy, mint akkor régen.

Régen is volt gondunk, de te ezt nem láthattad,
Hiszen én kimutattam, hogy mit is érzek irántad.
Azt a felhőtlen szerelmet, mit tőlem kaptál akkor,
Elfeledtette veled a fájdalmad, mi benned tombolt.

Te nem láttad a csodát, mi akkor bennem lakozott,
De idővel ráébredtél, hogy ez milyen szép is volt.
Megláttad azt a sok jót, és már nem csak a rosszat,
Azt kérted akkor tőlem, hogy kezdjünk mindent újra.

A hiány érzet egymás iránt, felemésztett minket,
Azt éreztük mind a ketten, nem lehet így vége.
Újra kezdtünk hát mindent, egy teljesen új lappal,
Majd így végződött a csodánk, ami újra fel lobbant.

Azóta eltelt egy pár év, és most újra itt vagyunk,
A kérdés, ami már egyszer elhangzott, újra itt kopog.
Kezdjünk újra mindent, egy teljesen tiszta lappal?
Vagy feledjük el a másikat, és azt a sok rosszat?

Nem tudom a választ, mert fájnak még a történtek,
A szívem remeg meg, most minden egyes emlékre.
Várod hogy közeledjek, és azt a gyönyörű szép csodát,
Egyszer begyógyul majd minden, mi most még fáj.

De ha nem szakad már meg, egyikünk szíve sem,
Elmúlik majd a fájdalom, és eltűnnek a rossz emlékek.
Akkor eljön majd végül, a mi várva várt csodánk,
Így leszünk együtt boldogok, majd egy életen át.