Már a címválasztás, is találó, két külön értelmet ad versednek. Tényleg, úgy van, hogy magunknak teremtünk idelenn mennyországot vagy poklot, attól függően, hogy hogyan élünk, és gondolkozunk, illetve, hogy szeretnénk élni, és gondolkodni, pozitívan, vagy negatívan.
Volt egy nagyon jó barátom, sajnos súlyos betegségben fiatalon meghalt. Orvos volt, művelt, széles látókörű. Meggyőződéses ateista volt, meggyőződéses materialista. De, aki ezt nem tudta róla, azt hihette volna, h istenhívő, aki a maga mennyországát már itt a földön megteremtette. Mindenki szerette, olyan aranyos, elragadó srác volt. Úgy élt, úgy viselkedett, mint egy igazi "szent" Egyetlen alantas gondolata cselekedete nem volt. Nos, a kérdésem: akkor ő (az ateista) a mennyországban élt-e itt a földön, vagy nem? Üdv és bocs: én
Tényleg elgondolkodtató, amit írsz. Puszta pozitív gondolkodással, meg lehet teremteni a földi mennyországot nem feltétlenül kell hozzá hinni Istenben, valakinek megadja Ő hit nélkül is ezt az ajándékot, valaki hívőként se kapja meg, hanem a földi pokolban kell élnie, illetve Istentől várnia a szabadítást, a rosszat is elfogadni kezéből. Egy pesszimista embernek, sose lesz itt mennyországa, akármennyi oka is lehetne, hogy jól érezze magát, az optimista pedig képes a legrosszabb körülmények között is a mennyországban érezni magát. A hit pedig tartalmat ad az optimizmusnak, és nem csak légből kapott jóllét érzete van tőle az embernek.
Kedves sailor! – bizony, nagyon nem mindegy, hogy melyik utat választjuk, toporoghatunk az alagútban, vagy pedig elindulhatunk a fény felé, tőlünk függ.
Üdvözlettel: eferesz
Valóban igaz lehet az, hogy a menny(ország) nem hely, hanem állapot. Az ember saját magának köt ünnepi csokrot, vagy koszorút a saját sírjára. Mély gondolatok, de talán(y) igazak! Üdvözlettel: én
Kedves Mihály, köszönöm szépen elmélkedésedet! Igen, merjünk hinni a Jóban, merjük átadni magunkat a pozitív energiahullámoknak, és a mosolyunk örökkévalóvá teszi a szívünk!
Üdvözletem!
16 hozzászólás
Kedves eferesz!
Már a címválasztás, is találó, két külön értelmet ad versednek. Tényleg, úgy van, hogy magunknak teremtünk idelenn mennyországot vagy poklot, attól függően, hogy hogyan élünk, és gondolkozunk, illetve, hogy szeretnénk élni, és gondolkodni, pozitívan, vagy negatívan.
Szalai Mihály
Volt egy nagyon jó barátom, sajnos súlyos betegségben fiatalon meghalt. Orvos volt, művelt, széles látókörű. Meggyőződéses ateista volt, meggyőződéses materialista. De, aki ezt nem tudta róla, azt hihette volna, h istenhívő, aki a maga mennyországát már itt a földön megteremtette. Mindenki szerette, olyan aranyos, elragadó srác volt. Úgy élt, úgy viselkedett, mint egy igazi "szent" Egyetlen alantas gondolata cselekedete nem volt. Nos, a kérdésem: akkor ő (az ateista) a mennyországban élt-e itt a földön, vagy nem? Üdv és bocs: én
Tényleg elgondolkodtató, amit írsz. Puszta pozitív gondolkodással, meg lehet teremteni a földi mennyországot nem feltétlenül kell hozzá hinni Istenben, valakinek megadja Ő hit nélkül is ezt az ajándékot, valaki hívőként se kapja meg, hanem a földi pokolban kell élnie, illetve Istentől várnia a szabadítást, a rosszat is elfogadni kezéből. Egy pesszimista embernek, sose lesz itt mennyországa, akármennyi oka is lehetne, hogy jól érezze magát, az optimista pedig képes a legrosszabb körülmények között is a mennyországban érezni magát. A hit pedig tartalmat ad az optimizmusnak, és nem csak légből kapott jóllét érzete van tőle az embernek.
Szalai Mihály
Talán, de én is így gondolom. 🙂
Barátsággal: eferesz
Minden elismerésem!
Egy gyöngyszem.
Gratulálok szeretettel: Ica
Kedves eferesz!
Igen,sok sok tölünk függ!
…
Mindenestre a szándék az,ami…
széppé,értékessé teszi azt,amit elszeretnénk érni!
Grat:sailor
Köszönöm, kedves Ica!
Kedves sailor! – bizony, nagyon nem mindegy, hogy melyik utat választjuk, toporoghatunk az alagútban, vagy pedig elindulhatunk a fény felé, tőlünk függ.
Üdvözlettel: eferesz
Jó gondolat!
aLéb
Köszönöm aLéb!
Valóban igaz lehet az, hogy a menny(ország) nem hely, hanem állapot. Az ember saját magának köt ünnepi csokrot, vagy koszorút a saját sírjára. Mély gondolatok, de talán(y) igazak! Üdvözlettel: én
Hát, talán így van ez, kedves Bödön. 🙂
Üdvözletem!
Kedves Bödön, csak röviden válaszolok, mert ezt nincs miért ragozni: szerintem teljes mértékben IGEN, és azóta egybeolvadt a Szeretettel!
Üdvözletem!
Kedves Mihály, köszönöm szépen elmélkedésedet! Igen, merjünk hinni a Jóban, merjük átadni magunkat a pozitív energiahullámoknak, és a mosolyunk örökkévalóvá teszi a szívünk!
Üdvözletem!
ez így van. rövid, tömör, kifejező. szeretettel
Köszönöm, hogy olvastad!
Üdvözletem!