Talmi kincs

Porba rajzolt arcomat kerestem
odafönt a csillagok között,
már oly sok háborúban elestem,
s bukdácsoltam vándorok mögött…

Régvolt életeim derengnek fel
olykor, óh hajdan régi szép idők,
kelta dalok, s a madárftty reggel,
ködös síkok, erdők, temetők…

Borongó őszidőt is számoltam
már – hányat?! -, s mindenkit ismerek rég,
minden ősöd, s minden szépapádat,
meséiket mondom, csak mondom még…

Jöttök velem ti is mind, múltba és
jövőbe, véget nem találsz, mert nincs,
amit találhatsz erre a szépség,
mint síkos kövek fénye, talmi kincs…