Levegőn lebegő táltos,
legelől legelő sármos
kanca. Csikója hóka,
eleven, soha nem kókad.
Csámpa négy lába de vágtat!
Sárga mén sárba berángat
kengyelt, zablát, patkót-szeget elhágy
Hegyen völgyön, csalitosban,
Zöld réteken, a tilosban legelészik .
Majd bukfencet vet, heverészik
úgy bő negyed-fél fertájt.
Fellegen nyargal a táltos
kék eget nap tüzet álmod.
Hold ragyog fénylik a lángja
színezüst éjjeli lámpa !
Ellop az égi parázsból
Hajnali égre varázsol
Hol csak a gondolat ér fel
táncol az éj szekerével !
Ejh lovam, bűvös ez abrak,
horpaszod jó tele rakjad!
Éhedet oltsd, de szerényen;
Érd be a hold "kenyerével"!
1 hozzászólás
Kedves Barna!
Nagyon jó, remek rímei teszik még izgalmassabbá a versedet.
Szeretettel gratulálok: Ica