Ideges Tamara,
megállt a szamara,
nógatja, nógatja,
meghallja holnapra?
Gazdinak nem tetszik,
pocsolyába fekszik…
Sírdogál Tamara,
lusta a szamara.
Alekszej arra jár,
barátja a szamár,
ő tuja, Alekszej
fölöttébb jó ember.
Ő érte felmászna
a hegyek csúcsára,
cipelne nagy terhet
ennek az embernek.
Aggódik Tamara,
hideg a pocsolya,
szamara kifázik,
talpra áll, s iázik.
Iááá! Most felkelek,
máris tovább megyek!
Boldog már Tamara,
szót fogad szamara.
2 hozzászólás
Kedves humoros verset írtál Tamara szamaráról. Milyen érdekes, hogy az állatok is időnként milyen erőszakosak lehetnek. Én egyszer tapasztaltam, valaha régen, amikor esős-sáros időben lófogatos kocsival utaztam haza, s mivel rettenetes szeles-hideg eső esett, s a rossz út mélyen sáros volt, ezért a lovak "kikötöttek", megálltak, és sokáig alig bírta a fogatos őket rávenni, hogy tovább induljanak.
Ez jutott eszembe érdekes és nagyon jó humoros versedről.
Üdvüzlettel: Kata
Ki gondolná, kedves Kata, hogy a kakas milyen veszélyes. Vendégségben voltunk, s az udvaron megtámadta a feleségemet egy nagy kakas. Rohantam a seprűvel, de nem ijedt ám meg! Valósággal meg kellett vele verekednem, mert támadott azonnal.
Üdvözlettel: alberth