Tanárbúcsúztató 2008 – ANK Gimnázium és Szakközépiskola, Pécs

Titusz:
Elmúlt felettünk is a 4 év – már alig van időnk.
Még nem csitul a hév – hisz vár ránk a jövőnk.
Így az utolsó lendületünkkel búcsúzunk,
hogy tudja minden kedves tanárunk:
mit jelentett nekünk ő, az iskola, a tanóra.
Sorra kerül most mindenki, legalább pár szóra.

Dórika:
Botorkálva léptünk be a nagy színházterembe.
’hol Csirke Ernő igazgató úr tréfás beszéde
nyugtatott meg minket belelapulva a székbe’.
Köszöntött, dicsért, poént ontott bőven.
Reméljük találkozunk még a tanár úrral a jövőben.
Akárcsak Rózsa nénivel, aki az utolsó évünkben,
egy virágként hajtott ki s indította útnak a kis hódító Vilmosokat,
hogy higgyenek, győzzenek, tegyenek sokat.
Az ügyes-bajos dolgainkkal Ági nénihez fordulhattunk
’kinek tudása oly sokszor segített, hogy határidőben maradjunk.

Szabina:
Visszagondolva az évnyitón be kellett állni a 4 sarokba – Ott találkoztunk azzal,
’ki 4 éven át kiállt mellettünk, jó szóval, vigasszal,
intő tanáccsal, tapasztalt igazzal és festett pank hajjal.
Kati néni volt ez a „második anya”
bár farsangkor ő inkább volt: egy Csodák csodája banya.
Kísért minket a fehér köves agórán egészen a tengeren túli Angliáig.
Hiányozni fog nekünk, így emlékezünk majd egymásra sokáig.

Titusz:
Megismerhettük a tanári kart, akik tanították nakünk a reált, a magyart,
a tudományokat, a történelmet s a többi kiegészítőket.
Bemutatnánk tanárainkat, sajnos mindenkiről csak egy-két sor.
Nézzék el nekünk, hisz e rövid próbálkozásunk elég botor.

Kitti:
Csók tanárnőnk, matek sztárja – Pitágorászt keni-vágja.
Csillagjaiként ültünk a padban s el is merültünk a matekban.
Meg is telt vagy tíz füzet s osztályunk ’tán matematikus osztály lett.
Kedvenc dalunk cseng: ’P-P dash’ szivünk számára a tanárnő édes.

Zsófi:
Marcz tanár úr, nagy had úr, szenvedélyesen tanít, mondhatni vadul.
Előad, bemutat, kitér a lényegre – kerek volt a tudás az óra végére.
Szédületesen okította a görög-perzsa-keleti-nyugati-magyar felkelést.
Így ünnepélyesen tanár úr, 4 év után, mi kérünk elnézést! 😀

Lilla:
Léda egyedül ment a bálba, egyedül táncolt az osztályba.
Mint egy igazi dáma, úgy ült mindig a legelső padon,
mi pedig néha úgy akár a lemúrok a villamoson.
Köszönjük önnek drága tanárnő, a türelme mindig lehengerlő!

Bálint:
Genetika, DNS, szervrendszerünk s vele minden sejtünk
de vajon tudja-e a tanárnő, hogy mi mit is sejtünk?
Kifor tanárnőnek hála fejünkben forr a tudás.
Köszönünk mindent "sebes" most e búcsúzás.

Volák:
Hi! There Wesley. You mean too much for us.
You’re our favourite hippie – the man, aki valódi ász!
You civilizied us along 3 years of your life.
csak ezért, can see you tears in our eyes.

Borisz:
Tavasz, nyár, ősz, tél és az év megint tavaszba jutott.
Az órák felüdülések voltak, hisz Futó tanár úr nem futott
az anyaggal, nem spórolt a festékkel, papírral, agyaggal
Tudásunkká próbálta formálni s ezt nem győzzük most meghálálni.

Titusz:
Celle qui nous n’a tant pourmené, est Katalin, Pintérné.
A tanárnő már autrefois felvette az iramunk.
Controlleuseként kezelte a francia mivoltunk.
Merci, madame, merci beaucoup, szívére ne hulljon ború.

Hánszi:
Mások élete, az Ások élete. A tanárnő némete
vicces volt mégis komoly, ezért lett oly
fájó most a búcsú, de kedves szívvel gondoljon e versikére.
Tudja tanárnő: „Grüssgott!” – Váljék egészségére!

Martina:
Az ajtó robbant, a napló csattant, a tanár úr kiolvasta a leíratlant.
Tislerics tanár úr nem változik számunkra – még mindig fifikás.
Ezért marad ön nekünk, osztályunkban a legjobb fizikás.
Nem feledjük tanár úr: a neveinket, nem sikerültjeinket, az óráit s kísérleti csodáit.

Szaba:
Jani Péter tanár úr óráin, mindig akadtak humor percek
s az öl-rengések miatt rekeszizmaink kilengtek.
Ismerjük így már a térképet, talán jövőben egyikünk sem téved.
Köszönjük tanár úr a kitartást önért szól e búcsúzás.

Szöcsi:
Ádám bácsi szép szál legény, jellemzi őt: segítőkészség, jóság, erény, rövid gatya. Megtanította többek közt, hogy a röplabdát a jó diák, hogy forgatja. Örültünk Neki!
Miski tanár úr ezzel szemben a kondi teremre gyúrt,
s élettapasztalataiba beavatott minden „kondizó” lányt és fiút. Köszönjük is neki!

Maher:
Bakos Ilona tanárnő tanította a kémiát, aki szívesen váltott a kedvünkért témát. Boncolgattuk az akkori történéseket, vissza is sírjuk azon szublimálódott éveket.
A tanárnőnek ezért, mondunk most megköszönőt
s reméljük, olykor okoztunk némi örömöt.

Eszti:
Az osztályban szólt pár hamis hang, de Gyöngyi néni jó kedve
mindent felemelt legalább fél hanggal feljebb, s egy kottává szedve
minket összekovácsolt, a kórusba is bevarázsolt. Erőt öntött belénk.
Köszönjük mindezt, jöjjön majd közénk, hogy feledni tudjuk e jelent.

Ebi:
Etikus viselkedésünk nem állt mindig kézre,
ezért volt nagy szükségünk Maksay tanárnő türelmére.
Köszönjük a példát, az ókor nagyjainak bölcs gondolatait.
Hisszük, hogy jobban megérthetjük, megélhetjük világunk pillanatait.

Ormy:
Nem csinálunk királydrámát, nem túlozzuk el a dolgot,
ha egyhangúan azt állítjuk: imádjuk a ’hogy a babot!’
Horváth Éva tanárnőnek hála, könnyebb volt a beilleszkedés az új iskolánkba.
Köszönjük tanárnő, hogy más bőrébe bújhattunk,
ám most önmagunkként mondunk önnek is búcsút.

Titusz:
Túl gyorsan telt el ez az idő… az általánosos évekhez képest,
ez azoknak pont a fele.
Kérjük hát, hogy ezt a rövid időt kétszerezve őrizzék meg.

Előttünk már a fényes jövő… ahol bárki bármire képes,
boldogan vetjük magunkat bele.
Kérjük hát, hogy engedjék el kezünk, mert immár nem remeg.