Ide le, oda fel, jobbra, balra,
széllel játszva, felkavarva,
hol egy vadvirágon,
hol egy gyönge ágon,
megpihen a táncos.
Lenge szárnyon petty és por,
madárdalban vére forr.
Keringője suhogás,
úgy járja, mint senki más.
Szirmot lebbent legyezője,
aztán ki a legelőre!
Ott is ropja, zene sem kell,
tavaszt ölel szerelemmel.
Mutogatja: – Ím, hát élek!
Bábom rabja nem vagyok!
S míg itt a tavasz, s itt a nyár,
míg ragyog rám a napsugár,
addig én csak táncolok!
Táncos a réten
By prince
16 hozzászólás
Kedves Zoli!
Tetszik a nyelvezet, amit használsz, és a dallamvilág is. Mindig öröm számomra, ha olyan alkotásba boltom, amelyből kihallik a ritmus. Versed, mintha egy sajátos szonett volna, melyet én három részre bontanék: az első négy sor és az utolsó négy sor leválik a többitől. Előbbi azért mert még nem olyan dallamos, utóbbi pedig a rímek miatt. Nagyon jól megoldottad, hogy így emelted ki a tartalmi eltéréseket!
örömmel olvastam
Üdv: Bálint
Remek, dallamos vers, könnyű dolga van a táncosnak. Szeretettel gratulálok. Ilike
Kedves Ilike!
Köszönöm, hogy ismét meglátogattál, s örülök a véleményednek. :))
Szeretettel: Zoli
Kedves prince!
Veled táncoltam, köszönöm!
Szia eferesz!
Örömmel vettem :))
Kedves Zoli!
A táncoslábú lepke szépen ropja, dallamosan.
Szeretettel gratulálok: Ica
Drága Ica!
Úgy, de úgy örülök, hogy nevesítetted. Így már tudom, hogy, így is, hogy nem írtam le megtalálható a *lepke*. Köszönöm kedves kommentedet.
Szeretettel: Zoli
Kedves Bálint!
Igazad van. Sokáig filóztam rajta, hogy versszakokra, tagoljam e. Aztán, hogy, hogy nem így maradt. Az biztos, jól érezted azokat a pontokat, ahol magam is szétszedtem volna.
Köszönöm, hogy véleményezted, és hogy le is írtad.
Üdvözlettel
Zoli
Érdekes szerkezetű, de nagyon lendületes verset hoztál. Próbáltam a rímképletet összefoglalni, de nem igazán van értelme, szépen lendülnek a sorok, frissek, jól visznek a rímek, szépen simulnak össze a vers gondolatiságával. Szóval azért a rímképletet eléggé megkeverted, nem hagy békén… ugyanígy a szótagszám és ritmikai váltások lüktetése. Nagyon hangulatos, szép tartalmi vezetésű vers, kifejezetten jólesett olvasnom.
aLéb
Szia Béla!
Azt hiszem életem végéig tartó probléma lesz ez az "apróság" írogatásomba, akárcsak a pontos központozás. Küzdöm én ezzel, de hát kénytelen vagyok megbarátkozni eme képességeim határaival.
Jön egy ötlet, és ha helyzetben vagyok leírom míg el nem felejtem. Próbáltam egy olyan verset írni, amelyben a téma szereplője nincs megnevezve. És, hát szegény lepkén csattant az ostor. Szeretem ezt a versemet pont azokért a pozitív dolgokért amelyeket leírtál. Nagyon jó ám, hogy leírod nekem az odafigyelni valókat, mert az újabb írásaimnál megpróbálom ezeket a hiányosságaimat korrigálni. Egyébként is köszönöm, hogy figyelemmel kíséred az írásaimat. Fontos számomra a véleményed. 🙂 Zoli
Kedves Prince!
Ebben a téli évszakban, szívet melengető a nyár hangulatát idéző sorokat olvasni.
Szinte a" legelőn" éreztem magam, talán táncra is perdültem volna. 🙂
Nagyon tetszik!
Szeretettel:
Anck-Su-Namun
Kedves Anck Su Namun!
Nagy öröm nekem a véleményed. És igen, jó lenne már a nyár! Egy mackós piruett nekem is beleférne. 🙂
Szeretettel
Zoli
Kedves prince!
Könnyed, kedves sőt vidám ez a vers!
Igazán üdítő!
Látod, hogy nem üres az a tarsoly?
Szeretettel: Ildikó
Kedves Ildikó!
Hát… ha nem lett volna 4-5 év különbség a két vers között, akkor azt mondom így igaz. De volt. Azért, úgy gondolom időnként mindenkire rátelepszik az ilyen, vagy ehhez hasonló gondolatok.
Szeretem ezt a versemet, mert tényleg csupa derű, életöröm. Ilyen érzések is elkapnak. Sajnos egyre ritkábban. Én mégis bízom az örökös optimizmusomban, és valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva bízom a szebb idők eljövetelében.
Köszönöm, hogy elhúztad ezt a régebbi versemet és kedves kommentedet is köszönöm.
Szeretettel
Zoli
Kedves Ildikó!
Hát… ha nem lett volna 4-5 év különbség a két vers között, akkor azt mondom így igaz. De volt. Azért, úgy gondolom időnként mindenkire rátelepszik az ilyen, vagy ehhez hasonló gondolatok.
Szeretem ezt a versemet, mert tényleg csupa derű, életöröm. Ilyen érzések is elkapnak. Sajnos egyre ritkábban. Én mégis bízom az örökös optimizmusomban, és valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva bízom a szebb idők eljövetelében.
Köszönöm, hogy előhúztad ezt a régebbi versemet és kedves kommentedet is köszönöm.
Szeretettel
Zoli
Kedves prince!
Nekem egyszer 40 év telt el két vers között.
De ez extrém.
Azóta rájöttem, mit kell ilyen helyzetben csinálni.
Nem kell várni az ihletre. Írni kell, minden nap, míg szokásoddá válik!
Azt kell írni, ami feljön, ami van, bármi is az.
Ki kell tisztítani a kutat, hogy iható legyen a vize!
Másképp kifejezve, táncolj Zorba!
Szeretettel: Ildikó