2024. december 22., vasárnap
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Taníts meg

    aLébBy 30 hozzászólás1431 megtekintés

    Taníts meg, hogy szól messzi nyári dal,
    és lepketáncba szédülő varázs,
    a hajnalokba vesztett bájital,
    csepp méreg az, miért is lenne más,
    mákony-álom, színes szédület,
    taníts meg engem élni nélküled…

    Taníts meg újra látni fényeket,
    kék-arany mezőkbe ringó zöld falat,
    szirmok színébe festett lényeged
    szemembe égett szerte-pillanat,
    sorba hajtom röpke képüket,
    taníts meg engem élni nélküled…

    Taníts meg, szikrát hogy szór fenn az ég,
    a nyári éj az űrbe hogy szakad,
    s hogy nyitva várja fönn a messzeség
    az álmaim, de szállni nem szabad,
    díszlet, sok száz sárga fényü Led,
    taníts meg engem élni nélküled…

    Taníts meg, még enyém a városom,
    a kert, a ház, az árokparti gaz,
    az út, a híd a lassú Rákoson,
    s hogy itt szakadni lesz talán igaz
    kínban vágyva messzi, szép tüzet.
    Taníts meg élni, lenni nélküled.

    Share.

    30 hozzászólás

    1. Horák Andrea Kankalin on

      Szia aLéb! 🙂
      Volt máshol spontán véleményem erről a versről, de már sokszor elmondtam neked, hogy az idő múlásával bennem mindezek összegződnek, töményebbé, törékenyebbé, élhetőbbé válnak, átalakulnak, mert átgondolom, megrágom előző meglátásaim. Nem mindenkinél vagyok így. Sőt, alig akad valaki, akinél ezt a folyamatot átélem.
      Mindezeket a rám gyakorolt hatás függvényében teszem. Hatás az van. 🙂
      Nagyon bejön, hogy nem változtattál azon az egy soron, ami egy szótaggal több az általad alkotott szabványnál. Emberi, ez tetszik. 🙂
      Mindezek függvényében most is van új gondolatom. Például az, hogy mennyi dolga adódhat egy tanítónak, aki amúgy is komoly terheket cipel. Ennyi mindenre megtanítani valakit csaknem képtelenség, de azért nem lehetetlen. 🙂
      Ma többet ad a versed, mint márciusban. Jó volt újra találkozni vele.
      Szeretettel: Kankalin

      • aLéb on

        Szia Kankalin!
        Szerintem mindenkiben változnak a valamikor olvasott versek, ha újra találkozik velük :-). Nálad az is hathat, hogy olvasod a későbbi verseimet, látod, merre tartok (ha tartok valamerre…). Igen, az az egy sor úgy maradt, és nem volt szívem megváltoztatni :-).
        A tanítókat sokra tartom, a feladatukat csakúgy, mint a felelősségüket, és ha valakinek (pl. Neked 🙂 ) tudok valamit hozzátenni az alkotási folyamataihoz, hát annak nagyon örülök.
        Köszönöm szépen a véleményedet, és hogy itt is olvastál.
        aLéb

        • Horák Andrea Kankalin on

          Bennem erősebben hatnak a verseid, amikor később újra találkozom velük. Ezt már régebben észrevettem, és nem tudom okát. Ez nem azt jelenti, hogy első olvasás után nem tarolnak. Dehogynem. Az más kérdés, hogy mennyi idő telik el az "újra és újra" között. 🙂 Nálam nem sok, mert folyamatosan olvasgatlak. Talán ezért igaz a megállapításod, miszerint hovatartásod kapcsán másképpen érzékellek. 🙂
          Az az egy sor pedig a vers szexepilje. 🙂 Csak kíváncsiságból néztem meg. 🙂
          Számomra öröm volt, hogy nem változtattál rajta, mert ez a vers így marad őszinte és igaz. 🙂
          Szeretettel: Kankalin

      • aLéb on

        Kedves Andrea!
        Nagyon örülök, hogy tetszik :-)!
        Többen jelezték, hogy ha tanfolyamot indítok, jönnének, téged is felírtalak :-))))).
        Komolyra fordítva: mindannyian másképpen írunk, mindenkinek megvan az egyénisége, a stílusa a verseiben, ennek a fejlesztésén kell dolgozni, nem elfelejtve, mi is a Vers :-). Nagy örömmel láttalak itt!
        aLéb

    3. dodesz on

      Valaki engem is tanítgathana nélküle élni!
      Kedves aLéb, versed megigéz és letaglóz.
      Letaglóz, mert látom a hatalmas távolságot kettőnk között.
      Elég vén vagyok már, de ha még ennyi ideig tanítana valaki verselni, akkor sem érnék a nyomodba.

      Barátsággal: dodesz

      • aLéb on

        Klári, nagyon örülök, hogy tetszett a vers, köszönöm szépen a hozzászólásod. Hogy mire képes a magyar nyelv, azt szerintem te is pontosan tudod :-), és hogy a más nyelven olvasók a saját nyelvükkel ugyanígy éreznek, abban is biztos vagyok :-). Nagy örömmel láttalak.
        aLéb

    12. GabeReal A. R. the Great on

      Szia aLéb!

      Most értettem meg azt, hogy mi okkal lehet, ha nem csak röpke perc az élet, hogy nem tudjuk, van-e valami rajta túl, ha van, s miért ragadunk a kétkedésbe. Hiszen akkor nem fájna semmi, ha tudnánk, higy van folytatás… S nem sodorna senkit a széppé váló fájdalom olyan mélységekbe, ahol e vers is fakad, s nem ízlelném e forrásból merített nedű friss, kesernyés, mégis áhított hűs vizét…

      Fájdalom nélkül csupasz s unott, mi szép… Köszönöm, hogy segítettél értékelni azt, ami tanít engem is! 🙂 Szeretem, ahogy a világot szemeden átszűrve, eleve kincsként hozott képességed csiszolt, rendező fókuszán át tisztábban láthatom, mint mikrószkópikusan összetett élességű gepi képeken!

      Gabr

    14. Finta Kata on

      Arra, hogy valaki úgy verseljen, verstanilag tökéletesen, mélyenszántó tartalommal, költői szép szavakkal, s mindemellett tisztán, érthetően híven szép magyar nyelvünkhöz, "csak annyi kell" hogy erre szülessen. S ez istenáldás, mert verseit olvasva, csodálatos szépek, mondhatom azt is, hogy tanulmányok. Mindig szeretem olvasni a verseidet.
      Tanulok belőlűk, s öröm a lelkemnek!
      Kata

    16. Horák Andrea Kankalin on

      Szia aLéb! 🙂

      Ma "körutat" teszek, bejárom a számomra legkedvesebb helyeket. Nélküled nem lenne teljes az új év, hát itt vagyok. Sokat gondolkodtam, hogy melyik versedet válasszam, de nem volt könnyű, mert mindegyik közel áll hozzám, ezért kisorsoltam. 🙂
      Nem mondok semmi mást, semmi újat, csak egy "mehet"-tel szélnek eresztem ezt a csodát, hogy minél többen találkozzanak vele és azzal, hogy miként lehet érezni és verset írni. 🙂

      Boldog új évet kívánok neked! 🙂

      Szeretettel: Kankalin

    Leave A Reply