Kint az erdőn fát akartam vágni,
Ni csak! Én ezt nem akartam látni.
Feleségem és a pék hentergett az avarba.
Észrevették, hogy észrevettem mégsem jöttek zavarba.
Elöntött a tüzes pipa. Ebből lesz most nagy galiba.
Elővettem bugylibicskám és a hegyét megfentem.
Feleségem és a pék hahotázott mellettem.
Fájdalmakkal ébredtem. Miért van ez a sok folt?
Miért mentem az erdőbe mikor a pék ott volt!?
A sors biz ilyen szeszélyes.
Nem csak az erdő veszélyes.
4 hozzászólás
Kedves Yoco!
Addig jó, amíg mindez álom.
“Fájdalmakkal ébredtem.”
Jó kis sztori volt, nem csoda, hogy az asszony és a pék is nevetett.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Jól látod. Ez nem történt meg.
Velem legalábbis nem.
Szeretettel!
Yoco
Kedves Yoco!
Érzékletes, szatírikus vers a hűtlenségről.
A sors valóban szeszélyes.
Elismeréssel gratulálok, brilliánsan megkomponáltad.
M.
Kedves napfény!
A tanulság ebből az,
hogy péknek kell tanulni.
Szeretettel!
Yoco