szakadt-szép emlékként hullna le a földre
és talán jólesne gondolni rá
négy betű rajta, kezemben bögre
kólaszörp, a sörösüvegben kardvirág
műanyagból persze, mindkettő; az emlék
kis fakockává silányul hamar
szemében villanni látom tervét
csak egy masnival átkötött testet akar
semmi baj, én újra itt vagyok a földön
így csak az a bögre őrzi nevét
a kávéját többé nem én töltöm
meg kell tanulnia, mi az őszinteség
10 hozzászólás
Nagyon szépen megírt vers! Tanulságos gondolatok. A kis irónia olyan benne mint csipet só a rízsfelfújtban.
Gyönyörűséggel olvastam
szeretettel: fefo
Köszönöm, kedves fefo. Örülök, hogy tetszett.
Nagyon jó vers. Átjárja a valóság, és az igazság.
Tetszik.
Üdvözlettel:Edit
Nekem leginkább az első versszak tetszett, de az egész verset nagyon jó volt olvasni. Hozzám az ilyen jellegű versek állnak igazán közel. Modern, de ugyanakkor nem érthetetlen vagy elvont.
Köszönöm a véleményeiteket, kedves Edit és Melinda!
Ez tényleg nagyon jó!
Ez igen..csak úgy hömpölyög a gondolatpatak..Nekem tetszik, nagyon jó.
Üdvi: dp.
Nagyon jó! nekem is tetszett:) Grat!:
Kedves Boer, dinipapa, és sleepwell,
köszönöm, hogy olvastatok, és nagyon örülök, hogy tetszett.
üdv, macs
Ringató. Nagyon tetszik! A töredezettsége ellenére valahogy mégis folyamatos, gyengéd, de mégis erőteljes. Vagy ilyesmi. 🙂
Gratula. Poppy