A szobrok szinte élnek!
Bent vannak a lelkemben,
ott élnek a szívemben,
zenélnek a létemben!
Az életet fejezik ki,
a szépségét megjelenítik,
az értelmét dicsőítik,
gyönyörűségéért köszöntik
Rézkarcokon a falin
a szelíd fény átoson,
majd a szép alakokon
megpihen szinte álmodón.
Gazdagodtam egy élménnyel,
s kifejeztem e versemmel.
Értéke volt ennek az estnek,
gazdagított sok-sok szépséggel.
1 hozzászólás
Szép tárlaton lehettél, hogy ennyire tetszett. Mint látom, szobrokat, rézkarcokat láttál.
Én is szeretem a művészetet, a festményeket, rézkarcokat és szobrokat is. Igaz, mostanában már ritkán jutok el egy-egy tárlatra.
De az biztos, hogy az ember sok élménnyel gazdagon mehet onnan haza.
Szeretettel olvastam a versed:
Kata