Gyönyörű nő vagy, de azt hiszed, ez elég?
Én egész biztosan nem szeretek beléd!
Sajnállak, mert a jussod nem lehet üdvösség,
betegséged diagnózisa: társfüggőség.
Jellemed, akár egy hosszúszárnyú gerle,
piciny szívednek nincs hosszútávú terve:
éhes galambként röppensz ágyról ágyra,
egy percig sem vagy képes a magányra.
Párválasztáskor nálad első a kényelem,
él benned egyfajta súlyos, rejtett félelem,
a gyengédség fontosabb, mint a belső érzelem,
szüntelen meggátol számos múltban ért sérelem.
Időnként rég bezárt ajtókon kaparsz,
halvány fogalmad sincs olykor, mit akarsz!
Menekülsz előre, máskor visszavágysz a múltba,
így bele fogsz fulladni a feneketlen kútba!
Szeretetéhséged megragad minden lehetőséget,
saját érzésedért viszont nem vállalsz felelősséget,
s nem találsz partnert, ki a testeden kívül szeretné egész személyed,
megsúgom neked, ha ekképp folytatod, ilyenből borzasztó kevés lesz!
Azt javaslom, gondold át a jövőt, és lazíts,
de te még arra is képtelen vagy, hogy szakíts!
Gyávaságod végett könnyen el fogod kerülni
a férfit, ki téged hajlandó nőként becsülni!
Nem véled úgy, hogy ez egy mentális probléma, s kezelned kellene,
tiszteled magad annyira, hogy teljes erődből küzdjél ellene?
Kár volna érted, hiszen lényed oly vonzó és eleven!
Miért nem akarod tudni, mi az igazi szerelem?
15 hozzászólás
Nagyon érdekes témákat boncolgatsz, még ha a forma és stílus nem is mindig az én világom, szívesen olvasom. A társfüggőséget azt hiszem sokszor fel se ismeri az érintett, vagy csak nem akarja felismerni, mert a háttérben rendszerint sok fel nem dolgozott probléma áll. Talán ez a vers segít majd annak, akinek írtad.
Üdv,
Poppy
Kedves Poppy!
Egy volt kapcsolatom ihlette ezt a verset, bár nem teljesen arról a lányról mintáztam a verset, próbáltam általánosítani, mert sajnos nagyon sok a megalkuvó ember, aki fél a jövőtől és menekülne a múltba és egyszer csak rádöbben, hogy nem is azt az embert szereti, akivel épp együtt él.
Azt hiszem a társfüggőséget tényleg csak utólag lehet észrevenni. De akkor már rendszerint túl késő visszafordítani a dolgokat. A sebek pedig egyre nagyobbak, a fájdalom tovább nő.
Én sem vagyok megelégedve a saját stílusommal, és érzem, hogy nem egészen jó a forma, próbálok majd új területekre elmenni és stílust váltani.
Örülök, hogy így is szívesen olvastad és elgondolkoztatott.
Köszönöm a véleményed.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Valóban, nagyon jó olvasni az alkotásaidat. Ez a téma is annyira érdekes, hogy többször is elolvastam, de nem azért, mintha érthetetlen lenne, inkább azért, mivel meg akarom ragadni benne a lényeget.
A formával kapcsolatban pedig nekem van egy bevett szokásom. Az először leírt verseket megtartom, külön őrzöm, mint EREDETIT! Még nem adom közre.
De: egy másik példányát időnként előszedem és mindig tudok rajta javítani. A Te versednél is csak annyi, hogy néhol meg kell felezni a kilógó sorokat, hogy a szótagszámok lehetőleg legyenek azonosak. Aztán ahányszor előveszem, mindig tudok rajta javítani, néha csak a verssor szótagjait cserélem fel, s máris rímelnek a sorvégek, s végül megfelel a klasszikus, magyaros formának, s nem veszített értékéből az eredeti változattal szemben.
Hidd el, nekem ez bejött (bár nem tartom magam remek verselőnek).
Üdvözöllek: Kata
Hagy folytassam a gondolataidet. Abban igazad van és érthető, hogy nem akarod megtörni az értelmi egységet. De nem is kell. S ha elhagyod azt a korabeli szokást, hogy minden sort nagybetűvel kezdesz, akkor nyugodtan lehet folytatni a mondatot a következő sorban. A versekre ugyanúgy érvényes a mondatokba foglalás, mint a prózára. Nem én találtam ki.
Én is elég kezdő vagyok, most tanulmányozom az ide vonatkozó anyagokat, s én is gyakorlatból tanulok sokat, és itt, a Honlapunkon is feltűnő sok gyönyörűen verselő kollégáktól is!
Ne szegje kedvedet, ha megjegyzek valamit, mivel azt a legjobb indulattal teszem, s csak olyanoknál, akik érdemesek arra. Neked van érzéked a versíráshoz.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon jól esik olvasni a szavaidat, igazán inspirálnak, hogy tovább folytassam a versírást.
Nekem is sokkal inkább tetszenek a rövidebb verssorok, de néha nem akarom megtörni az értelmi egységet, ezért nem választom szét őket.
Arra ügyelek, hogy legalább a rímpárt alkotó sorok szótagszáma megegyezzen, persze elismerem, jobban kellene a verslábak vagy a szavak felcserélésének lehetőségével élni.
Ez még fejlődés kérdése.
Sokszor javítok írás közben, cserélgetem a szavakat, jelzőket, névelőket, hogy javítson valamit a hangzáson.
Legközelebb engedem tovább érni és ahogy ajánlottad, készítek egy második verziót is.
Köszönöm szépen az olvasást és a hasznos tanácsot.
Üdv.:Tamás
Szia Tamás!
Érdekes ez a vers, sok igazságot rejt magában, az bizonyos.Értékelem az írásodat!
Üdv:Selanne
Szia!
A társfüggőség létező probléma, sok kapcsolatot megmérgez. Hogy lehet-e gyógyítani? Nem tudom.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália és Selanne!
Köszönöm szépen a kommenteket.
Igen, lehet gyógyítani: őszinteséggel.
Köszönöm, hogy olvastatok.
Üdv.:Tamás
Kedves Kata!
Újfent örömmel vettem segítő hozzászólásodat, egyáltalán nem veszi el a kedvem a segítőszándékú megjegyzés.
Ha egyszer megélem a napig, hogy néhány versem kiadásra kerül, sok helyütt át fogom dolgozni a formát, de addig is igyekszem profitálni minden jóindulatú kritikából.
Vannak mániáim, minthogy minden sort nagy betűvel kezdek, ennek nincs szerepe, a külalak végett teszem.
Éltem már a kisbetűs írással és az írásjelekkel is, bár annyira nem kedvelem őket a versben, belátom, időnként szükségesek a jobb közérthetőség és a ritmus miatt is.
Ha nem is kezdő, de tanuló vagyok én is a versírásban, de Rád és néhány idősebb, tapasztaltabb íróra mindig is felnéztem.
Persze a fiatal alkotók munkásságát is nagyon becsülöm.
Szeretnék fejlődni, hogy az írásaimnak elfogadható formája és némi irodalmi értéke is legyen.
Ehhez pedig még szükségem van a segítségre, szeretnék maradandót alkotni.
Üdv.:Tamás
Kedves Jerrynostro!
Társfüggőség érdekes téma.Én már öreg vagyok, idővel a magányt is meg lehet szokni.
Sajnálni tudom azt a nőt akiről ez a vers készült.Biztos vannak ilyen nők sajnos.
Üdv Mária
Kedves Tamás!
Milyen érdekes téma társfüggőség.Nekem ez idegen fogalom.
Csak szánom azt a nőt, akiről ezt a verset írtad.Irigylem ha ez, életében a legnagyobb probléma.
Üdv:Ági
Kedves Mária!
Tényleg vannak egy páran.
Nemcsak nők, férfiak is.
El kell fogadnunk őket, mást nem tehetünk.
Köszönöm.
Üdv.:Tamás
Kedves Ágnes!
Én nem szánom, és nem is irigylem őket.
Mindenkinek más a gondja, egy egészen triviális dologból is válhat eget rengető probléma, ha valaki úgy éli meg, vagy hagyja elfajulni azt.
Egyébként a naiv emberekkel csak együtt érezni lehet, felróni semmit nem szabad nekik, végtére ők maguk az áldozatok.
Ma már teljesen másképp írnám meg ezt a témát, nem vagyok büszke erre a versemre.
Ennyit jelent közel két év.
Köszönöm az értékelésed.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Most egy kicsit régebbi verseidhez nyúlok vissza, mert úgy gondolom, hogy azokat is illik valamelyest ismernem és beleolvasgatnom az akkori lelki életedbe, világodba. Jó hosszú ez a vers, de végig érdekes, nem veszitettem el az olvasás közben az érdeklődésemet. Sok ilyen ember van, túl sok is az átlaghoz képest. Ez a versed úgy érzem, hogy leginkább a megalkuvásról szól. A magány ellen bármi és bárki jó, csak ne legyen egyedül az ember. Pedig az az ember erős, aki tud egyedül is élni, aki fenn tudja magát tartani és saját magát tudja adni. Nekem ez a tapasztalatom. Nagyon jó a csattanó a végén ezzel a lezáratlan kérdéssel. Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Szilvi!
Ismét jól értelmezed a mondandómat, mint általában mindig. Jól esett, hogy meglátogattad ezt az immár "óvodás korba" lépő szerzeményem, amelyre finoman szólva egyáltalán nem vagyok büszke. Nem is értem, akkoriban miért foglalkoztam ezzel a témával, pláne ilyen formában. Nagyon gyenge vers.
De köszönöm a hozzászólást.
Üdv.:Tamás