Már nem írok többet Önnek.
Született sok elküldött és
el nem küldött levél.
Hogy sorsa melyikőnknek
volt könnyebb?
Ítélje Ön meg, ne én.
Ön eltűnhetett előlem
bármikor, mehetett
szerte a nagyvilágba.
Nekem maradnom kellett
szerelme fogságába zárva.
Sokáig vártam,
kétségek között,
megbántva, porig alázva.
Majd egy napon
más karjába vezetett
nem a szerelem,
hanem a hála.
Szeretni akartam,
de csak szeretve lettem.
Egyik rabságból másikba estem,
most is hűségem az oka.
De végzem.
Legjobb, ha nem látjuk
egymást többé már soha.
Ön kedves marad nekem
ígérem, örökre.
Én Önnek csak
a más asszonya.
6 hozzászólás
Nagyon tetszett a remek leveled kedves Kati!
Szeretettel olvastam: Ica
Köszönöm Ica, hogy elolvastad.
Üdv: Kati
Katalin fantasztikus!
❤❤❤
Köszönöm Edit.
Szia Kati! 🙂
Bevallom, annyira elvitt ez a versed, hogy ma megnéztem az Anyegin c. filmet.
Alapból is elsődleges kedvencem az orosz irodalom, úgyhogy dupla élmény volt, ráadásul nem először tettem.
Általában is tetszenek az írásaid, de ezt emeltem ki a rám gyakorolt hatása miatt.
Teszek majd néhány megjegyzést máshol is, mert színvonalas költészeted megérdemli a figyelmet.
Köszönöm az élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! Én köszönöm a megtisztelő figyelmedet.
Szeretettel: Kati