csupa sziromhullás a táj
birizgálgat a napsugár
kócos hajamba túr a szél
ilyen az ember csak remél
még mindig várom jöttödet
hallani vélem léptedet
bár az ajtó becsukódott
elvesztettem már a kódot
de a vetés újra éled
talán láthatlak még téged
nem is szólnék nem szidnálak
szép csendben csak hallgatnálak
2023. március
4 hozzászólás
Kedves Dona!
“ilyen az ember csak remél”
Sokszor reméli a reménytelent is!
Mégis azt a kis szikrát ami a tüzböl
megmaradt,nem tudja elfújni ,megsemmisíteni semmi.
Zúghatnak a szelek,jöhet felhöszakadás,
nem birja semmi kioltani,mert máshol pislog
az a kis láng!Ott legbelül!
Túl él mindent,csak kérdés,fel e lobban
mégegyszer!
“talán láthatlak még téged”
A remény kiirthatatlanul él bennünk,
mindennek ellenére1
Gratulálok nagyon szép, óhajokkal díszített versedre!
Szeretettl:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Megint telitalálat – mint mindig – nagyon jól ráérzel állandóan a verseimre: “Zúghatnak a szelek,jöhet felhöszakadás,
nem birja semmi kioltani,mert máshol pislog
az a kis láng!Ott legbelül!”
Igen, és az a kis pici tényleg ott is fog maradni mindig, hála Istennek, már nagyon leszelídülve, annyi meg már “elfér”, már nem veszélyezteti a mindennapjaimat, mint annak idején, frissen.
Soha nem fog már fellobbanni, soha nem fogunk találkozni, akkor még kicsit reménykedtem benne, de azóta tudom, hogy ez a “kapcsolat” akaratunkon kívüli, sorsszerű volt, a találkozásunk is, és az is, hogy többé ne legyen. Így akarták ott fenn.
A remény most már inkább ott él, hogy hátha valaki más majd megint jön. /No, ennek sincs reális esélye, de ezt a pici reményszikrát még meghagyom magamnak./
Köszönöm a gratulációt,
szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Kedves Dona!
Azért ez már sokkal kevésbé fájdalmas vers, aminek szívből örülök. Nem kell feledni és valóban – ki tudja – még akár vissza is jöhet hozzád. Addig is éld a saját életed! Minél magabiztosabb és önérzetesebb valaki, annál kelendőbb. Ha viszont nem jön vissza, majd jön más, olyan, aki értékel és becsül.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Vissza már nem jön, de ennek így kell lennie, egészen másfelé vezette a sors, más az útja.
Viszont, annak, hogy jön majd más, még adok egy kevés esélyt, hátha…
Szeretettel:
Dona