tavasz van
tavasszal
szétrajzanak biciklis ételfutárok
a fészkekben szaporodnak a tojások
tavasszal
tavasz van
az élet
s a lélek
pezsdül, érik, újul, cikkan, villan, szárnyal
mosolygósabb lesz a kinti világ a mával
s az élet
s a lélek
én félek
míg élek
csak másoknak épül melegszik és szépül
a világ míg másnál szerelembe szédül
a lélek
én félek
még jégben
a szívem
nem ver hevesebben nem vár új szerelem
elkerül a tavasz csak tűznél melegszem
a szívem
még jégben
csak várom
a párom
törött szárnnyal csodálom lentről a röptét
más madarának sírva vágyom a jöttét
a párom
csak várom
2023. március
6 hozzászólás
Kedves Dona!
Csodaszép vers!
Nagyon tetszett a forma és különösen a költöi,
ihlettöl duzzadó tartalom!
Fájó a csengésük:
“még jégben
a szívem
nem ver hevesebben nem vár új szerelem
elkerül a tavasz csak tűznél melegszem
a szívem
még jégben”
Nagyon megható sorok!
A legjobbakat!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm az elismerést, ez az érdekes forma teljesen magától jött, nem volt tudatos, de nekem is megtetszett. Sajnos nemcsak a tavasz, a nyár, az ősz és a tél is ráment még erre a hangulatra, de most, egy év elteltével már jobban tudom értékelni a tavaszt – nélküle is.
Köszönöm az együttérzést és a jó kívánságot.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Kedves Dona!
Nagyon érzékletes volt az ellentét a tavasz szépsége és a szíved hidegsége között. Édesanyám távozása után éreztem azt, hogy hiába süt úgy a nap, mint rég, hiába nyílt ki a gyöngyvirág – melyet nagyon szeretett – ha rá már nem süt, ha ő már nem látja és nem érzi az illatát. Hatvanhárom évet nem lehet feledni, addig volt édesanyám, aki valóban édes volt és aki, amíg csak élt szívből, őszintén és önzetlenül szeretett. Asszociálva a témádra, megértem azt az érzést, amiről ilyen szépen írtál.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Megtiszteltetés számomra, hogy ilyen magasztos érzés – mint az anya-gyermek közötti szeretet – jutott eszedbe a versemről. Őszintén köszönöm.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona,
gyönyörűen fájdalmas tavaszi versdalt írtál.
” a lélek pezsdül, érik, újul, cikkan, villan, szárnyal mosolygósabb lesz a kinti világ”- meseszép megfogalmazás.
Az éles ellentét a külvilág újjászületése és a lírai én haldoklása között szívbemarkoló.
Jeges dermedtséged nem olvad fel a tavaszi meleg hatására….
“törött szárnnyal csodálom lentről a röptét
más madarának sírva vágyom a jöttét
a párom csak várom”
Megkönnyeztem..
Szeretettel ölellek.
M.
Drága Napfény!
Örülök, hogy ennyire sikerült érzékeltetnem ezt az ellentétet. Tavasszal mindenki vidám, tele van derűs várakozással, én meg úgy tébláboltam az emberek között, mintha idegen bolygón járnék, vagy inkább, mintha én jöttem volna valami más bolygóról, aki ebben a világban idegen. Meghatott a meghatottságod, átérzésed, köszönöm. /Vigaszul: tudod, már eltelt egy év, már nem itt tartok./ Még egyszer is köszönöm.
Szeretettel:
Dona