Tegnap tavasz volt a télben
ragyogtak a szomszéd házfalak
a fényben
s átölelt
az éltető
napkarok ölelése
a százezer sugár
s érezted a csodát
hogy
micsoda varázs az egész élet
hogy áradt rád a napmeleg
s te
milliós
sebességgel repülsz
a táguló térben és
semmit sem tudsz
miért
lehetsz részeg, lehetsz józan
éhes , szegény vagy gazdag
nem tudsz arról hogy
hogy hova tartasz
a tejút része vagy
lobogó vagy csöndes
láthatatlan embercsillag
itt élsz
már megírtam
falak percek határok szabdalnak
körül ami maga az élet
jöhet egy üstökös jöhet egy kisbolygó
ami megsemmisít
de
ha ölelkezhetek veled
ha megfoghatom a kezed
ha csókod ízét érezhetem a számon
ha gyönyörű öled nekem kitárod
ha ujjaid forró gyűrűjében lüktethetek
ami
maga az élet
bármi jöhet
üstökös vagy kisbolygó
nem félek
5 hozzászólás
Kedves István!
Ez a vers gyönyörű! A tavasz és a szerelem, talán az egyész emberiség benne van!
Tetszéssel, szeretettel gratulálok: Ica
Nagyon szép vers. Friss akár a tavasz. Tetszéssel olvastam. Gratulálok. Üdvözöllek:)
Tökéletesen megírtad a lényeget! Gratulálok, nagyon tetszik!
Ylen
Kedves István!
nagyon szép verset írtál a tavaszról, ami még szerelmes versnek is beillene.
Érdekes, hogy a versed egyetlen mondat. Ez nem is hiba, de akkor a végére pontot kellene tenni.
Egyébként is nem vagyok híve annak, hogy az egész versből hiányoznak az írásjelek. Még az egymondatos versnél is ki lehetne tenni azokat. Ne kövesd a nem jó divatot, mert a versre ugyanazok a magyar helyesírási kötelezettségek vonatkoznak, mint a prózára. Az nem rombolna, hanem még javítaná is a verseden.
Nagyon szép gondolatokat használtál fel benne.
Szeretettel: Kata
Köszönöm
Bálint István