Megírlak tavasz, hisz várlak oly nagyon,
A jégvirág olvadni készül itt az ablakon.
Csurog lefelé , patakot alkot mederbe ér
Nincs hideg éjszaka , mely virágról mesél.
Melengető napsugár, új létet csalogat.
Minden mi élet,megmozdul a fagyos föld alatt.
Nagyot sóhajt aztán, ásít még egy jó nagyot
Kivirulva tör elő , mert a jeges tél elballagott.
6 hozzászólás
Ez a versed kissé megelőzi a korát, de nagyon tetszik.
Várjuk együtt.
Üdv. Wolf
Ma kiléptem az udvarra, kellemes levegő, napsugár , olyan tavasz ízű volt minden:-))
Csalogatom, hiszen várom:-)), és hiszem várjuk mindannyian:-)
Köszönöm, hogy olvastál:
Szeretettel:Selanne
szerintem is várni kell még egy kicsit 🙂
reméljük csak kicsit
tetszik a versed
üdv: András
Kivárom, hát persze, csak ma nagyon erre járt:-))
Köszi:Selanne
Kedves Selanne!
Tavasz van! És új remény van, hogy egyszer nyár lesz belőle:)
Ha magunkban nem találjuk az új szeleket, hogyan várhatjuk el, hogy a természet hurrikánt gerjesszen magából?:)
Szeretettel: Gimesi
Szia!
Négy évszak, a tél nem az én "nyaram".A tavasz az igeeen:-)Éled akkor a természet, s ez nagyon szép számomra.
Szeretettel:Selanne