"Az embereknek összekötők kellenek.
Írók, hősök, sztárok, vezetők,
hogy formát adjanak az életnek." /J. Morrison/
Hát írjatok szépeket,
Játszatok véreset,
Mutassátok meg ál-arcotokat,
Adjatok látványhamisításokat.
*
Dicsérjük az Urat
Hajnalhasadt reggeleken.
Mondjátok el az imát,
Adj Uram mindenkinek mannát!
-Korgó gyomrú, veszettek,
Hadd, zabálják tele magukat,
Mohón falják a tegnapi penészes
Megszállottságukat.
Döglött halak lebegnek tengerárban
Nem Jézus adta, mégis,
Kinyújtott kezével elfogadta.-
*
Haladékot kaptunk,
Nem sokáig.
Vissza kell adni földi pokol
Tarisznyánkat.
Abba guberáltuk össze káprázatos,
vízióink.
*
Igyál még egy utolsó kortyot.
Ajkadhoz emelem a poharat,
Nyelni is alig tudsz már,
Nem érdekel, hogy itt hagysz?
Hát akkor menj! Elengedlek.
Viszlát, majd várj meg![IG_KITOLT]
4 hozzászólás
Hát… dícsérjük az urat… de azért ne “haljunk meg fiatalon” (ha lehet)
:)))
Nekem nem nagyon jön be Morrison életfilozófiája… (de Te ezt ugyis tudod)
Ehhez nem tudok hozzászólni, és nem is akarok.
Ti így leveleztek?
Tudom Kedvesem! 🙂
Drága Kata! Azt is lehetne mondani, hogy így, de még sem 🙂