Langymelegben lengedező liliom,
Lebegő levelek libegnek lágyan.
Pillangó szállong előttem utamon,
Magamat látom öregedő fákban.
Az egyik rügyező ágon madár ül
Szívünk hallja, ha arra jár, úgy fütyül.
Bimbózó varázs szegélyezi utam,
Bársonyos barkák nézték, merre jártam.
Testembe szívtam melegítő napot,
Fülem nyitottam, hogy halljam a hangot.
Szemem nagyra tágult a sok szépségre,
Tavaszra vágytam, s vele egészségre.
Butaság a remény, de élek mégis…
megfürdöm a szeretet sugarában,
nógatom lábamat, hogy mozduljék is,
hogy sétálhassak kinn a napsugárban.
8 hozzászólás
Szia!
Szép tavaszi verset írtál. A napsugárban való séta csodálatos, kívánom, hogy sokszor részesülj benne.
Szeretettel: Rozália
KÖSZÖNÖM, aranyos Rozikám!!!!!!!! Szeretettel: Ági, és Te is kapj a napsugárból sokat!!
Nagyon szép a versed, kedves Ági. Az alliterációk remekek. És kívánom: sokat sétálj a tavaszi verőfényben!
Szeretettel: Colhicum
Aranyos CColhicum!!!!!!!! Köszönöm a véleményedet, és Neked is sok szép tavaszi sétát kívánok!!!!!!! Hála a jókívánságért!!! Szeretettel: Ági
szép képekkel teli, jól megformált vers.
KÖSZÖNÖM, kedves Bernadette B!!! Nagyon örülök! Szeretettel: Ági
Szép vers. Üdvözlettel: Á.E.
Szép vers, nagyon tetszik: magamat látom öregedő fákban.