Tavasz

Feltámadt az erdő, hosszú volt az álom,
madárka csiripel minden egyes ágon,
üvölt a hűvös szél inaszakadtából,
száraz cserjék hullnak lengedező fákról.

Lapult még a hó a mélyebb utak porán,
Nap elől bujdosik öreg fának árnyán,
eljárt már az idő, zsugorodik teste,
azt várja titokban, jöjjön el az este.

Langyos szellő nyomán fakadnak a rügyek,
megkönnyebbült ágak hajtásokat szülnek,
régi fészkére szállt fáradtan a gólya,
hangosan kelepel, társát hívogatja.