Most képzeld azt,
Egyszer vége a hideg télnek.
Zöldellő fák közt
Rigók csiripelnek.
Virágzó réteken szárnyal
Pillangók sokasága.
Látod? A természet
Nem aludt hiába!
És te?
Megfagyottan, didergő
Lélekkel, némán
Könnyezve létezel.
Ily szomorú örökké
Nem lehetsz!
Dalolj és táncolj,
Oly vidáman, ahogy csak mersz!
Mind e szépség itt van benned,
Megszületni, szárnyalni
Rigókkal, pillangóval.
Lélek…! Ó, hát engedd!