Tavasznak oltárán gyöngyvirág nyílik,
vidáman játszik a napfény a széllel.
Lejátszott dallam új dalokat kérlel,
remények kertje már jobb időkben bízik.
Szomjúságot, harmat cseppje feledtet,
saját képére formál a pillanat.
Harapnivaló levegő, s kinn a pad,
énekesmadár az ágon feletted.
Táncot varázsol lábunkba az élet,
szívünkben a sóhaj lágyan hegedül,
s amit járni kell, velem együtt léped.
Mert e perctől nem hagyhatlak egyedül,
a tűz minket, ahogy kell, pont úgy éget,
a sors művében ezt kaptuk szerepül.
5 hozzászólás
Szép! Minden szonettnek varázsa van.
Szeretettel:Marietta
Szia!
Megigézett.
A.
Engem is megigézett kedves aLéb!
Nagyon tetszett !
Szeretettel: Zsu
A sors pedig tudja jól, hogy kinek, milyen szerepet osszon! Tetszik a szonetted. Szeretettel gratulálok. István
Kedves Fél-x!
Igazi tavaszváró vers. Ilyenkor sajnálom nagyon, hogy nem tudok szonettet írni. A tiéd remek!
Üdv. Szilvi