Ez a palóc táj bennem énekel,
élő dalait lelkemnek Ő mondja el.
Kint erdőt, rétet takar még a tél
-fehér alapon rügyekben él a táj-
egyre hosszabbodó napokról mesél
az ágak közt ugráló kismadár.
Emberek köszönnek napnak, fénynek,
csipkebokrok alatt bujkál a nyúl,
ha olvad, jégcsapja nő a vesszővégnek,
pláne, mikor az ég fölötte kitisztul.
Fagyott avart simogat sugarával a nap,
Salgó alatt hó-fodrokat fodroz a szél,
várom, hogy az ágak közt majd dalra kap,
mint minden évben a hír, az első ki-ki-tél.
8 hozzászólás
Nagyon kedvesen írtál a természetről.
Tavaszvárás… igen! De azért ha egy kis hó lesz az sem lesz olyan nagy baj.Én szeretem a hóesést.
Ha tavasz jön akkor te nyertél: Ágnes
Ágnes, akkor hamarosan parti lesz, bulizunk a tavasz örömére…
Jó érzés újra itt lenni köztetek, köszi. Inda.
Szia Futóinda! Igazi tavaszváró vers, érzékletes, szép képekkel, örömmel olvastam!!! Üdvözlettel: én
Kedves Futóinda!
Nagyon szép ´tavaszváró vers´!
"Fagyott avart simogat sugarával a nap,
Salgó alatt hó-fodrokat fodroz a szél,
várom, hogy az ágak közt majd dalra kap,
mint minden évben a hír, az első ki-ki-tél."
Minden sora a Tavaszról beszél!
Gratulálok!
sailor
Kedves Bödön, az embernek látnia is kell azt a képet amiről ír, vagy ha fest.
Köszönöm, hogy ezzel a tavasz várással pici örömöt szereztem neked.
Üdvözlettel, Inda.
Üdvözöllek, kedves sailor.
Amíg a tavasz ide nem ér, addig az ember csak várja és néha álmodozva versben ír róla.
Örülök, hogy olvastad.
Barátsággal, Inda.
Nagyon szép, ihletett sorok. Látszik, hogy nemcsak a tavaszt, hanem szülőföldedet is szereted 🙂
Gratulálok! Klári
Kedves Klára!
Amikor átléptem 1956-ban az osztrák határt, itt hagyva az országot, a népet, velük a nógrádi tájat, szülőföldet, ezek mind bennem maradva visszahúztak, kísértek, és tudtam azt, hogy bárhol is éljek, az az ország, csak kenyeret fog adni, de sírhelyet nem.
Csak
56 évig maradtam távol, de a hitem hazahozott.
Köszönöm az észrevételed.
Szeretettel Inda.