A tél magot vetett, s virágba omlik,
csak ontja rám az illatot keserve,
s a szirmokon ma még kivált deresre
fakít, de élhető szavakba foszlik.
Mesélne még. Nem engedem magamhoz;
tavaszt regél a tiszta képek által,
a hit hajolni vágyik, és madárdal
segít az élet útjain, nyarat hoz.
Mit ér az új, ha nem találom azt, mi
visz, és előre hajtaná a sorsot?
Mit ér hitem ma már, ha pőre, talmi?
Mit érek én, ha versem árja boldog?
Mi érhet, és mit értek én? Csak annyi,
hogy én tudom, ha már tavaszba hordom.
38 hozzászólás
Szia Kankalin !
Gyönyörű ez a versed, karcol közben pedig melengeti a lelkem. Csodásan írsz, ezt nem is
kel leírnom.
Hidd el egyszer Te is megtalálod.
Kiváló a vers felépítse, gyönyörűen kapcsolódnak a versszakok.
Teljes szívemből gratulálok, szeretettel: Zsu
Szia Zsu! 🙂
Ma így írtam. Örülök, hogy tetszett neked. 🙂
Köszönöm, hogy jelezted is. 🙂
Imádom a szonettet, igyekszem hódolni, amikor csak tudok. Ha nincs időm, elvonási tüneteim támadnak. Most se volt, de nem bírtam tovább, félresöpörtem mindent az élvezetekért. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nagyon jól tetted:) Öröm volt újra olvasni Téged 🙂
Szeretettel: Zsu
Zsu, köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Megvallom őszintén. Imádom! Nagyon jó a felépítés. Gyönyörű! 🙂
Üdv.: Milán
Szia Milán! 🙂
Örülök, hogy pozitív élményt nyújthattam ezzel a verssel.
Köszönöm szépen, hogy engedted hatni. Azt is, hogy nyomot hagytál itt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nehéz nekem ehhez a vershez írni. Mert érzem, hogy mit mond, de méltó szavakkal úgysem tudom kifejteni. A keserűség elutasítása nagyon jó irány, s rögtön ott az új iránti vágy. A képesség a befogadásra. Az, hogy nyárba tereled ezeket a reményeket, az már bizony a helyes út. Félelmeid a jövőt illetően alaptalanok. Mert az elkövetkezendő időket csak a múlt igazolhatja. Az a hit amelyet magad sem fogadsz feltétel nélkül, az fabatkát sem ér. De abban hinned kell, aki te magad vagy és ez erősítsen. Költői kérdéseid a bizonytalanságod bizonyossága. De azt hiszem, hogy csak a szavakat koptatom, mert az utolsó mondatod elárul.
Gyönyörű szonett! Minden eleme emberi, A gondolatok tiszták, mint ahogyan a lágy dallamossága is. Letisztult költészet ez bizony, amiben megmutatkozik, hogy az írás ezen a szinten már zene. Dallammal, ritmussal hangszerelve.
Szeretettel
Zoli
Szia prince! 🙂
A telet sose szerettem, ha varázsolhatnék, akkor nálam mindig tavasz lenne. 🙂
Ezek a költői kérdések régóta foglalkoztatnak, de ebben a szonettben le is írtam, mivel nyomasztanak.
Hogy lebuktam, az nyilvánvaló, mert látványosan rakásra hordtam a tavasz üzenetét. 🙂
Nagyon sok mindent jól látsz, hát ne is szabadkozz! 🙂
Aztán még az van, hogy nekem semmi nem elég. A tél tűnni látszik, ébred a tavasz, de a nyár vonz.
Tipikus esete ez a telhetetlenségnek és mohóságnak. Utána jön a kopp, mert ősz következik, azt meg a hátam közepére se kívánom. :)))
Örülök, hogy tetszett, a jelzőket köszi, mint ahogy azt is, hogy elmondtad véleményed. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Örömmel jöttem, mert tudtam mire számíthatok nálad.
Ez az a költészet amit csak csiszolni, de tanulni nem lehet. ilyenkor olyan kicsinek érzem magam.
Szeretettel gyönyörködtem: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Én pedig örömmel vettem, hogy kiszámítható vagyok. Kevesen gondolják így. 🙂
Ami azt illeti, máris csiszolnék a szonetten, nem is keveset, de most hagyom, hogy érhessen.
Ne érezd kicsinek magad, nekem nem esik jól.
Köszönöm, hogy gyönyörködtél, hogy véleményeddel megtiszteltél. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon szép és elgondolkodtató a szonetted.
Mindenki, így gondolom te is, azt várja a tavasztól, hogy adjon, pedig el is vesz.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Szia harcsa! 🙂
Én csak gyűjtögetek tavaszi kosárkámba, most éppen kérdésekkel van tele. 🙂
Örülök, hogy gondolkodni támadt kedved itt.
A tavasznak inkább én adnék, nem várok viszonzást, csak kicsit. Szerintem vette az adást, úgyhogy talán pozitívan zárhatok a tél után.
Elvicceltem, de komolynak vettem minden szavad.
Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Van benne pár kérdés ami engem is foglalkoztat, de a tavaszról nem tudok írni.
Most kicsit irigykedem.
Szeretettel: Ági
Szia Ági! 🙂
Ne irigykedj, nincs miért! Te csak élj, írj! 🙂
Hogy a kérdések benned is megfogalmazódtak, az evidens, mert néha át kell gondolnunk pro-kontra az életet.
Én most így tettem, bár pontosan tudom a válaszokat. Azt nemsokára másik szonettben összegzem. 🙂
Köszönöm, hogy szóltál itt, az útmutatást pedig belsőben megkaptad, vedd komolyan! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Ági! 🙂
Ne irigykedj, nincs miért! Te csak élj, írj! 🙂
Hogy a kérdések benned is megfogalmazódtak, az evidens, mert néha át kell gondolnunk pro-kontra az életet.
Én most így tettem, bár pontosan tudom a válaszokat. Azt nemsokára másik szonettben összegzem. 🙂
Köszönöm, hogy szóltál itt, az útmutatást pedig belsőben megkaptad, vedd komolyan! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Ági! 🙂
Ne irigykedj, nincs miért! Te csak élj, írj! 🙂
Hogy a kérdések benned is megfogalmazódtak, az evidens, mert néha át kell gondolnunk pro-kontra az életet.
Én most így tettem, bár pontosan tudom a válaszokat. Azt nemsokára másik szonettben összegzem. 🙂
Köszönöm, hogy szóltál itt, az útmutatást pedig belsőben megkaptad, vedd komolyan! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalinkám!
Bizony, idén hamar ránk köszöntött a tavasz. Remélem, nem akarja kipótolni majd később…
Tudod, mennyire szeretem olvasni a szonettjeidet, itt van előttünk megint egy szép tavaszi dal:
"és madárdal segít az élet útjain"- mennyire igaz, hangulatot varázsol mindnyájunk szívében!
Nagyon jók a kérdéseid, mindenkinek jó elgondolkodni rajta.
Szeretettel olvastam legújabb szép szonettedet:
Kata
Szia Kata! 🙂
Köszönöm, hogy elmerültél itt. 🙂
Ez a szonett kiszaladt belőlem, mert szükségem volt rá. Menedék ez, már-már emberként kezelem.
Nevezhetem betegségnek is. 🙂
Nem a legjobb tartalom szempontjából, mert valójában azt szeretném, ha nem a sorok közé kerülne mondanivalóm, mint ahogy kankalinosan itt is.
Örülök, hogy elolvastad, köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
A vers ritmusa soronként, mint hatodfeles jambus tökéletes.
Talán épp ezért is érzem azt, hogy a másik nagy szonett író, Shakespeare formája jobban illenék ide.
Valamint annak rímképlete is. Sokkal könnyedebben sodródhatna a vers tőle.
Ez nem az a fajta hozzászólás lesz, amit mindenki vár, de tudom, hogy vársz ilyet is, így kimondottan neked címzem ezeket a sorokat. Ki másnak? 🙂
Van benne néhány apró, szinte elsőre fel sem tűnő logikai bukfenc. Mély értelmezéskor kerülnek felszínre. Valamint vannak olyan sorok, melyek a tömény ritmusnak esnek áldozatul. Így korcsosulnak, görcsösödnek bele a versbe, habár ritmusuk feszes léte oldja ezt.
A rímekről, asszonáncokról már sokszor írtam neked, talán még múlt évben kezdtem.
Ha szonett, akkor vagy tiszta rím, vagy nagyon jó asszonánc az, ami megállja a helyét benne.
Olyan, hogy sorsot-boldog-hordom nem. Az azt mi-talmi-annyi egy fokkal jobb, de az sem.
Ezért érzem úgy, hogy ez a szonett a 8. sorig szonett.
A nyolcadikig és nem tovább.
A többi kapkodás.
Szépek a kérdések, de egy szonett második fele ne ettől legyen hangos, esetleg egy jó felütésként a végére, ahol konklúziót, vagy csattanót várunk, de nem a közepére.
Tudom, sokan nem értenek evvel egyet, de ha valaki úgy, mint te, a klasszikus szonettet szeretné követni, bizony a ritmus lenne,(majdnem hogy az utolsó) amit ki kellene egyenesíteni.
Szóhasználat, tartalom, stílus és konklúzió.
Nem elég szép szavakat, szép mondatokat hatodfelesben egymás mögé felsorakoztatni.
Kemény szavak ezek, de tudom, hogy tanulsz majd belőle. Nem mintha én bárki is lennék, aki megmondó emberként a szonettfaragóknak bármi utat mutathatna. Ezek amolyan időtlen idők szabályai, nem az enyémek. Vannak eltérő szerkezetű és felépítésű, stílusú, mondanivalójú szonettek, de az alapvető szonett az általában érzelmektől fűtött, sokszor szerelmes, áhítattal szóló és régies stílusú. Ezért nem tartom a sajátjaimat sem tökéletesnek. 🙂
Szóval ritmus 5-ös!
Mivel kétszer kiírtam magamat ezerből, így most külön köszönök el.
Szeretettel:
Mákvirág
Szia Mákvirág! 🙂
Most csak köszönöm az összefoglalót. Jelzem, hogy minden szavadon elgondolkodtam. Összeszedem a maradék fejem, bővebben is fogok válaszolni, mert amit szóltál, erősen ösztönöz arra, hogy a szonetteket átgondoljam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Mákvirág! 🙂
Soha nem írtam még ilyen tökéletes hatodfeles jambus-ritmust, ez az első. Azt gondolom, hogy sokat tanultam tőled ezen a téren, mert közös verseink alapján eljutottam a ritmus valós fontosságáig, formálásáig, megéléséig. Petrarca nálam jobban bejön, az eddigi szonett-próbálkozásaim is leginkább erre utalnak, legalábbis igyekeztem. 🙂 Nagyon örülök annak, amit építőleg elmondtál itt, mert valóban építeni szándékozom azt, amit eddig magamra szedtem, a megismert ősök és más egyéb által. Nem esik nehezemre bevallani, hogy az oldás-kötés lényegét elég jól érted.
…
Szia Mákvirág! 🙂
Soha nem írtam még ilyen tökéletes hatodfeles jambus-ritmust, ez az első. Azt gondolom, hogy sokat tanultam tőled ezen a téren, mert közös verseink alapján eljutottam a ritmus valós fontosságáig, formálásáig, megéléséig. Petrarca nálam jobban bejön, az eddigi szonett-próbálkozásaim is leginkább erre utalnak, legalábbis igyekeztem. 🙂 Nagyon örülök annak, amit építőleg elmondtál itt, mert valóban építeni szándékozom azt, amit eddig magamra szedtem, a megismert ősök és más egyéb által. Nem esik nehezemre bevallani, hogy az oldás-kötés lényegét elég jól érted.
…
…
Tulajdonképpen félelmetesnek tartom azt, hogy ennyire belelátsz a versekbe (nem csak nálam). A bukfenceim pontosan értem, igazat is adok ebben. Kifejezetten jók a meglátásaid kapkodásügyileg, felépítésügyileg is. Szavaid keménynek nem annyira tartom, mint amennyire őszintének. Köszönöm ezt. 🙂
A későbbiekben is számítok komoly kritikádra, építő véleményedre. 🙂
Köszi, hogy időt szántál szonettem kibogozására. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Fantasztikusan tudod tartani a jambikusságot, végig hibátlanul. Ezen én csak álmélkodni tudok. S ha ennek egy-két rím áldozatául esik, az előfordulhat, de nekem nem tűnik fel annyira!
Szeretettel: dodesz
Szia dodesz! 🙂
Nem annyira fantasztikus az, de élveztem, ezt töredelmesen be kell vallanom. 🙂
Kedvelem a kötöttségeket, ha a vers irányít engem, az jó. Márpedig itt éppen ez történt. 🙂
Köszönöm, hogy észrevetted ennek hátrányait is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nincsen mit köszönnöd!
Magam is szonett "bubusként" járom a versek erdejét és keresem a "fogamra való" darabokat! 🙂
Mivel kevés ilyen jellegű hozzászólás van az oldalon, gondoltam olyan kapjon ilyemit, aki ismer valamelyest és nem fog megsértődni.
🙂
Reméltem, hogy így lesz!
Még tudtam volna pár ezer karaktert írni, de így is lesz mit bogoznod a saját verseden!:)
Szeretettel:
Mákvirág
🙂 Köszi, hogy kizárásos alapon megtaláltál. 🙂
A sértődéseken már túljutottam, a szonetteken még nem, úgyhogy egészen biztos, hogy lesz folytatás nálam.
Kicsit elgondolkodtam… 🙂
A bogozgatás folyamatos. Nem csak a verseimben, hanem önmagamban is, de hát ilyen az élet. Csomókötés és oldás. 🙂
Köszi, hogy mosolyogtam is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Mákvirág, örülök, hogy megláttad bennem azt, hogy nem vagyok sértődő típus, hanem épülni szeretnék minden téren.
Köszönöm, hogy ennek tökéletesítésére törekedsz. 🙂
Nem vagyok semmi jónak elrontója, úgyhogy amit megjegyeztél, azt komolyan átgondolom, és ha nem is ebben a versben, de a következőkben fel is használom. 🙂
Ritkaság az, hogy valaki a hibákat is meglátja bennem (bőven akadnak).
Köszönöm, hogy szembesítettél ezekkel, mert csakis így lehet tanulni, fejlődni. 🙂
Szeretettel: Kankalin
sonettare necesse est! 🙂
Dodesz, egyetértek. Szerintem is. 🙂
Szia Kankalin!
Azért nehéz erről a szonettedről írnom, mert volt szerencsém végigkísérni ebben a fejlődésedet. Most úgy érzem, kicsit visszaléptél, és alárendelted a ritmikának és a szűk vezetésnek a versed tartalmi elemeit, így nehézkessé vált bennem, és igen, leginkább a tercinákban. Én az asszonáncokban úgy gondolkodom, hogy bár nehéz velük a katarzist elérni, de ha a tartalom alájátszik, képesek jól működni szonettben is (erre remek példák vannak). Bennem megvolt a váltás, a kérdések sora ezt hozta, de Mákvirággal egyetértve úgy látom én is, elkapkodtad kicsit.
Mindezek mellett bennem a vers fegyelmezettsége, következetes, szép ritmustartása, és a quartinák tiszta története szépen hozta a verset, a tercinákban mintha érzelmi szempontból elengedted volna, bizonytalanná vált, nekem a "Csak annyi" is erre utalt.
Szívesen olvaslak, most is így van, és nagyon örülök, hogy (velem együtt) itt bolyongsz a szonettek világában.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Azért érzed így, mert ez a szonett nem én vagyok. Próbáltam az eddigieknél formailag szabályosabbat írni, de azt érzem, hogy hideg és őszintétlen. Minden sora hatodfeles jambus, csak a lelkem hiányzik belőle, de az nagyon.
Köszönöm, hogy elmondtad azt, amiben majdnem biztos voltam. Számomra fontos volt a véleményed, éppen azért, mert a kezdetektől láttad alakulásom, a szonettekhez való vonzódásom.
Azt hiszem, kissé elkeveredtem, de ez tanulságos, mert az újabb szonettemben talán újra a régi leszek.
Bolyongok tovább, ebben a csodálatos világban. Ha olvasol, azt köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Tulajdonképpen, illetve feltétlenül egyetértek Mákvirág és aLéB véleményével. Engem csak az nyűgözött le, hogy végig tudtad tartani a jambikusságot. De valóban, a tercinák már ennek estek áldozatául. S tudom, illetve úgy tudom, hogy nem követelmény a tiszta jambikusság. A lényeg, hogy a jambusok legyenek többségben, minimum 60-40 százalékban a spondeusokhoz viszonyítva. Én nem tudok annyira jól fogalmazni, mint a két említett alkotótársunk, csak egyszerű szavakkal tudom kifejezni csodálatomat.
Szeretettel: dodesz
Szia dodesz! 🙂
Én is egyetértek Mákvirág és aLéb véleményével, teljesen igazuk van, örülök is, hogy elmondták. 🙂
Felfedem, hogy miként született ez a szonett. Az adott téma kifejtése mellett a ritmust szerettem volna végigvinni úgy, hogy pontos legyen. Ennek érdekében olyat tettem, amit még soha: verselemzőt is alkalmaztam. 🙂
Jól érzékelhető a vers kettéválása, viszont azt hiszem, nem a ritmus okozza, hanem inkább megrémültem a felvezető tartalomtól, ezért megtorpantam, a terzinákat teletömtem buta kérdésekkel, ahelyett, hogy inkább válaszokat írtam volna. Akkor szerintem nem lenne ennyire szétszabdalt ez a szonett.
Elképzelhető, hogy megírom azt a változatot is, pedig nem szoktam utólag javítani. 🙂 Ezt nem is fogom, mert tanulságos, viszont más megközelítésből megpróbálom újra tavaszba hordani, mielőtt beköszöntene a nyár, vagy az ősz. 🙂
Köszönöm, hogy szóltál itt, és szerintem jól fogalmazva. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Nos, hát én a másodikra szavazok!
Az vagy Te!
Ettől még így is csodálatos ez a verzió is!
Gratula!
Szia Zsolti! 🙂
Eddig én is, bár van még ötletem. 🙂 Azért variáltam át, mert ez nem tetszett. 🙂
Örülök, hogy tetszett. Köszi, hogy elmondtad a véleményed. 🙂
Szeretettel: Kankalin