Éled a föld,
Harsan a zöld,
Szép lassan ritkul
Mi barna:
Duzzad a rügy,
Vidám a fütty,
Madárdal simul
A zajba.
Mozdul a boly:
Mint egy komoly
Páncélos vitéz
A hangya,
Az őzgida,
És a suta
A nádból kinéz
A partra.
Eget rója
A hímgólya,
Lesi, hogy hol van
A fészke,
Nem is fontos,
Akad-e most
Békavacsora
Estére.
Párját várja
Már pár napja,
Fel-feltekintve
Az égre,
Újulgat már
A régi vár,
Jöhetsz gilice
A készre.
Zizzen a fű,
S a zöldfülű
Tücsök a dombra
Kipattan,
Rebben a szárny,
Csend tovaszáll,
Víg tücsöknóta
Felharsan.
Szép tinta-kék
Ott fenn az ég,
Bárányfelhőt hajt
A szellő,
Figyelik szép
Pelyhes csibék:
Milyen is lesz majd
Ha felnő?
Szép teraszon
Tűző napon
Cirmi és Bodri
Henyélget
Ők így várták
S meg is kapták
A zacskós bolti
Ebédet.
Végül is az,
Hogy a tavasz
Máris a kertek
Alatt jár,
Megnyugvást hoz,
Nem kornyadoz,
Hó-s jégtengerben
A határ.
1 hozzászólás
Kedves pusztai!
Ritmikusága nagyon tetszett!
Mint minden természet kategóriában írt írásod,itt is
szinte nyüzsögnek az ötletek,hasonlatok…és
különösen azt a benyomást lehet kapni,hogy a szerzö
sokat tartózkodhatott a természetben és a látottakat
remekül tudja visszaadni.
Minden kis apróságra figyel,minden ´fontos´lesz!
Gratulálok!
Barátsággal:sailor
Szép napot!