A föld felett- mely álmos, bágyadt,
Fénylő felhő-raj lebeg.
E hatalmas néma tájat
Harmat nedvesíti meg.
Szellő lebben, s a lombok közt
Dudorászva tova száll,
Lent a völgyben patak zenél,
S a méh-raj is haza száll.
Csodálatos a szabadban
A természet lágy ölén!
Nyugalom és csend és béke…
E sok szépség mind enyém!
14 hozzászólás
Kedves Zsike csodálatos a versed. Lágy, dudólható. Gyönyörű versedhez gratulálok.
Kedves Györgyi!
Szívből köszönöm az értékelésedet, örülök, hogy olvastál.
Nagyon szeretem a természetről szóló, vagy a természeti képekkel megírt verseket. Megint valami szépet olvashattam tőled a múltból.
Szia Boer!
Jó néha elidőzni egy-két régen írt vers fölött. Annyi, de annyi emlék
feltolul ilyenkor. És ha a vélemények sem kedvezőtlenek a verssel
kapcsolatban, akkor az csodás érzés.
Köszönöm hogy nálam jártál.
Kedves zsike!
Nagyon kellemes dolog VELE együtt csodálni a természetet! Kedves, könnyed és szép ez a régi, sokat sejtető versed!
Szeretettel: Ria
Kedves Ria!
Köszönöm szépen a hozzászólásodat.
Örülök, hogy olvastál.
Kedves Zsike!
Varázsos ez a tavaszi est!
Nagyon tetszett! 🙂
Üdv.: Ildikó
Szia Krampuszka!
Nagyon örülök a hozzászólásodnak, köszönöm,
hogy olvastál.
Szia Zsike! Szép, leíró versedhez gratulálok! Katalin
Jó hangulatfestő vers! Oda visz minket is kicsit… (üdv.: Á.E.)
Kedves Katalin!
Köszönöm a gratulációdat, és örülök, hogy olvastál.
Kedves Emil!
Nagyon köszönöm.
Szia Zsike!
Úgy érzem, te is vágyódsz a tavasz után! Jómagam is így vagyok ezzel, bár szeretem a telet is. Meglelem bene a szépségek szépségét.
Kellemes kis vers, tetszett!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Zsike!
Ilyen tavaszi est szép lehet. Tetszett.
Szeretettel: Ági