lement a nap felhők mögé
elbújt a csalfa tekintet
hulló szirmok ágyat vetnek
sóhajtozó göröngy fölé
minden fázó bús életnek
énmagam is lehanyatlok
vakondtúrás lesz a párnám
napfelkeltét hogy is várnám
megdermedek elalélok
szívem szirma sárba hulltán
2023. május
6 hozzászólás
Kedves Dona!
Nagyon szép szavakkal írod le fájdalmas reménytelennek tűnő szerelmed.
“hulló szirmok ágyat vetnek
sóhajtozó göröngy fölé”
“szívem szirma sárba hulltán”
Az éltető nap felszárítja a sarat és átmelengeti a szirmokat.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Igen, a sár már felszáradt, a nap már kicsit átmelegített. /Bár néha-néha még előfordul, hogy didergek./
Köszönöm hozzászólásodat,
szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Tavaszi estédre függönyt huzott,eltakarta
tudatod,azt az örökké visszatérö képet,
amely olyan mélyen vésödött Beléd!
Megszánt azzal,hogy ha gondolsz is rá,
legalább ne lássad!
Párnadat sem:,hogy”vakondtúrás lesz a párnám”
Szép álmokat és örömteli ébredést!
Gratulálok1
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Néha jobb, ha nem látjuk, ami fájdalmat okoz. Belül úgyis épp eléggé érezzük.
Köszönöm a jó kívánságokat, úgy legyen!
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Drága Dona,
pazarul megírt tavaszi hangulatkép.
A fent és lent, kint és bent örök ellentéte feszül egymásnak a sorokban.
A virágeső gyöngy helyett sóhajtozó göröngyre hullik:
“megdermedek elalélok
szívem szirma sárba hulltán”
Már a múlt a pocsolya és Te Igazgyöngyként tündökölsz benne.
Szeretettel és mély elismeréssel:
M.
Drága Napfény!
Nagyon szépen köszönöm a szép, együttérző szavakat. Maga is versbe való költői kép /és persze megint költői túlzás: én meg a tündöklés – hát az kettő/. Köszönöm az elismerést.
Szeretettel:
Dona