Lágy napsugár, hűs nappalok
hosszabbodnak, csepeg-csurog,
melegszik a hó felszíne,
csörgedez a kis erecske.
Fák,virágok, víg madarak
fürdenek a kertem alatt.
Ez volt tegnap. Ma már virít
aranyeső, sárgán zúdít
virágpompát palánkon át,
japán birshez szép mosolyát
küldi halkan, lenge szélben,
illatfelhős jókedvében.
-Jól laktam már!-szól a rigó
fa tetején, messzeható
füttyeivel ágak között
forog balra, forog jobbra,
HUssssss…de most a szél elfújta.
Amott messze esőfelhő
záporozik,párás szellő
rügyet bont a hársfa ágán,
kis kaliba vén tuskóján
gömbölyödik tarka macska,
szunyókálgat éjre várva.
Esőillat árad, bódít
kertek alatt, kéklő jácint,
fehér nárcisz friss és üde,
nyújtózkodik fel az égre,
minden levél lélegzik most,
tiszta lett a fakéregrost.
Otthon vagyunk, hétvége van.
Asztal fölött hamarosan
párolog a fínom leves,
merőkanál kutat-keres,
vérré válik minden falat,
és most?..vajon ki mosogat?
Virágporos szellő rezzen
fák fölöt a kéklő égen.
Kereveten, függöny mögött
heveredünk,fejem fölött
zümmögő légy koppan, leszáll,
nagyot köröz, résbe talál.
Vörös fénybe merül zsenge
búzatábla végtelenje………
Becsukom a kiskertkaput,
holdfény lepi el a falut,
harang kondul..BIM-BAM-bim-bam
szemerkélő langyos est van.
2 hozzászólás
Nagyon szép tavaszi hangulatot idéztél fel, béke és meghittség árad versedből.
Rozália
…:)ebéd előtti felruccanásodat köszönti az én versem!:):)…én is a déli harangszó előtt böngészek egy kicsit:)…ez hiányzik a mai világból!!!!!!!…amit észrevettél a versben:)….köszi soraidat…jó ebédet:):)….doratea