Selymes fű rét, puha pázsit,
boldogságom kacarászik,
incselkedve madarakkal,
ágya lesz a smaragdasztal.
Pára hinti apró gyöngyét,
buborékot fúj a ködfény,
napsugárnak arany gömbje,
vígan cikázik közötte.
Lapul a hang, mert elfáradt,
délután majd szunyókálhat,
virágszirom libben halkan,
táncot jár a zűrzavarban.