Még idegen nekem itt ez az egyszeri, furcsa igézet,
még felesel csak a tél összefagyott peremén
vértelen, új szerelemmel a régire föl, fölidézett
hűlt tavaszok hülye vén álmairól: Te meg én…
Így kel a nap. Belegörnyed a hajnali csend születése
hódolatába. Talán nincs is ilyen, nem is út,
és nem is arra szerettem az isteni testedet én se,
hogy kieresszen a hétköznapi fényalagút.
Látod-e, most tagadom meg a múltba szakadt ezer évem,
kéznyomod ott a kilincs szürke, kopott anyagán,
száz viharunk, s ahogy ínra feszült az egóm szerepében…
Tornádót fuvalommá nemesít a magány.
14 hozzászólás
Szia aLéb! 🙂
Fantasztikus disztichon, igazi irodalmi csemege. Szépen sorolnak a hexa- és pentameterek, jók a rímek. Tartalma felemelő. Itt jegyzem meg, hogy én nem nagyon szeretem a disztichonokat, mert nehézkesnek tartom őket, nehezen emésztem, azonban itt könnyednek érzem – annak ellenére, hogy a mondanivaló nem súlytalan.
Csak egy helyen állít meg valami. Akárhányszor olvastam el, mindig kizökkentett a "hódolatába" utáni pont. Oda inkább pontosvesszőt tennék, szerintem úgy gördülékenyebb lenne, szebben futna a dallama.
Tetszik, hogy a befejezést rövidebb, 13 szótagosra vetted, így hatásosabban zár, egyébként pedig ez a mondatod szállóige is lehetne. 🙂
Nagy örömmel olvastalak. Nálam ez csillagos hatos. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Lehet, hogy nem leplek meg, de ez a vers is megadott szavakra íródott, a megadott hét szó "kel, kilincs, ilyen, görnyed, idegen, Tornádó, tavasz" szavak voltak, és most kifejezetten ezzel a nehéz formával, disztichonokkal akartam megírni. Elsőre nem is sikerült, négy olyan hiba maradt benne, amit egy verselemző vizsgálat is megerősített, szóval hasznos a mégoly jónak érzett formákat is átfuttatni :-). Volt olyan hiba, amit tudtam, volt, ami meglepett :-). Az utolsó sor is pentameter, ott az első két rövid ütemet váltottam ki egy hosszúval, ez szabályos, mert moraszámra megvan a forma.
Köszönöm szépen az értő, beleérző olvasást, nagyon örültem neked, és ha máshol már olvashattad jelentős részben ezt a választ, azért elnézésed kérem, de azt gondolom, sikerült, viszonylag jól összeszedetten válaszolnom a hozzászólásodra.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Csak kicsit leptél meg, mert gyanakodtam, a "kilincs" igencsak gyanús elem volt. 🙂
Igen, összerendezetten válaszoltál, azonban én nem fogalmaztam elég világosan, mert a "szépen sorolnak a hexa- és pentameterek" azt jelentette, hogy hibátlanok. Mindent le- és kimértem, számolgattam, ellenőriztem. 🙂
A záró pentameter hosszára bravúrossága miatt utaltam, éppen azért, mert kiváltottad a rövid ütemeket, és a mondanivalója is nagyon ott van – egy kis gyöngyszem az a mondat. 🙂
Máshol még nem láttam a válaszod, majd nemsokára…
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Igen, bocs, miután csak a szótagszámot írtad az utolsó sornál, félreértelmeztem :-). Örülök, ha te is jónak találtad a hexa- és pentameterek megoldásait, és nagyon szépen köszönöm, hogy kiemelted ezt a záró sort-mondatot.
Üdv
aLéb
Kedves aLéb!
Számomra tökéletes, mint mindig.
🙂
Üdvözlettel: Szabolcs
Köszönöm szépen, Szabolcs!
aLéb
Kedves aLéb!
A forma adta hangulat okán, s szépsége miatt különösen, nem egyszer olvasós a költeményed.
A felvezetésben a "Te meg én…" beteljesületlen vágya, a zárásban a lecsendesülő magány, a kettő között az egó. Valójában szomorú, fájdalmas ez a téma, amit hihetetlen szépen dolgoztál fel. Csak gyönyörködtet, s valóban megnemesít, széppé varázsol minden prózait.
Laca
Azia Laca,
örülök, hogy a forma is magtalált, szerintem is segíti egy jó forma a vers tartalmának az érvényesülését.
Köszönöm szépen a részletes gondolkodásod a vers alatt, örömmel olvastam.
aLéb
Csodaszép verset írtál.
Szép napokat kívánok jó egészségben:
Zsuzsa
Zsuzsa, köszönöm, és hasonló jókat kívánok neked is.
aLéb
Szeretem olvasni a verseidet, ez is fantasztikus,mint a többi.Kitűnő a forma.
Szeretettel Zsu
Kedves Zsu,
köszönöm szépen a véleményedet, örömmel olvastam.
aLéb
Kedves Aléb!
Most olvastam Kankalinnál, hogy disztichon amit írsz.
Komoly vers, de azért van benne egy kis humor is:
hűlt tavaszok hülye vén álmairól: Te meg én…
Szerintem ez kicsit humoros, de azért nem lehetsz még Te annyira vén meg hülye sem!
Szerintem!Tetszett!
Ági
Kedves Ági!
Igen, disztichon; nagyon kedvelem a kötött, sőt, az erősen kötött formákat, és ahogy korábban írtam, itt megadott hét szót fel is kellett használni a versben, úgyhogy nagyon jó játék volt megírni. A humorát jól olvasod, ez egyfajta önirónia, és hát fiatal sem vagyok, bár állítólag mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát.
Nagyon köszönöm a bejegyzésedet, örömmel láttalak itt.
aLéb