Trónján ül a királynő,
zöld fején hófehér fátyol.
Fölötte türkiz felleg,
alatta napsugár táncol.
Kúsznak rajta liánok,
karjain kis rigók zengnek.
Körötte zsong a világ,
réten tücskök hegedülnek.
Indul a lakodalom,
s a leheletnyi villanás.
Csillámpor száll a légben,
csupa pompa, csupa varázs.
6 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Vélem, az első vsz.-ben, majd később ezt kibontva egy fa leírása olvasható – zöld fej, liánok kúsznak rajta / iszalag? borostyán? / karjain rigók zengnek. tetszik, a hogy megjeleníted, körbeírod, nem mondod ki, hogy egy fáról van szó, bár a türkiz felleget nem tudtam hová tenni. A türkiz nálam az ég szokott lenni, a felleg, a felhő pedig inkább fehér, de valahogy mégis belefér ebbe a képbe, picit szürreál árnyalatúvá festi.
üdv: G.
Kedves Gergely!
Úgy örülök, hogy ismét nálam jártál. Mindig úgy várom a véleményed a versemről. Nagyon jókat írsz, lehet belőle tanulni, tovább lépni. Dícsérő szavaid is nagyon jól esnek! Köszönöm! 🙂
"zöld fején hófehér fátyol."
hát ez a látvány fogadott ma reggel
havas táj áprilisban
A vers tetszik.
Kedves Andrea! Nálunk is egész nap esett. Hol hó szitál, hol havas eső esett, hol pedig eső. Szomorú idő volt egész nap. Köszönöm hogy nálam jártál és köszönöm a gratulációt is 🙂
Ezt írja Andi:
"zöld fején hófehér fátyol."
hát ez a látvány fogadott ma reggel
havas táj áprilisban
És tényleg. De buta vagyok, hogy nem esett le elsőre, te meg rám hagyod az okoskodásom.
Így már egész más a leányzó fekvése, azaz nagyon lírai és megkapóan kifejező.
bocsánat: G.
Csak azért mert én az igazi tavaszról írtam! :))))
Andi mást látott benne :)))))
Örülök neki, hogy mindkét értelmezésben "kifejező" lett! :)))))