Terhes a föld,
épp vajúdik,
szent kínjában
megfeszül és
megreped.
Bogár, virág
előbújik,
faágakra
kiülnek a
levelek.
Zöld a világ!
Kék a világ!
Zsenge eső,
lenge szellő
kelteget.
Mézes illat
takargatja,
simogatja,
gyógyítgatja
szívemet.
2 hozzászólás
Kedves Kati!
Remek tavaszi hangulatot hoztál, s a végére egy kis népdalt álmodtál.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica! Köszönöm, hogy elolvastad a verset. A vége valóban csak helyzetdal.
Szeretettel: Kati